... én nem is szeretem a karácsonyt...

szemétnek születni...

Mától ha szemeteszsákkal találkozom, meg fogom simogatni...
A reggeli kávém közben jutott ez eszembe... Milyen rossz lehet már nekik, hogy a kezdettől fogva arra készítik őket, hogy szemét legyen belőlük... :(

szeptember, október, november

Amikor ezt az utat választottam, arra gondoltam, hogy talán ez lesz a legmegfelelőbb, a hozzám illő...
Lehet, hogy tévedtem?
Nem szeretem sem Pestet sem pedig a filozófiát. Pedig most mindkettőből elég nagy adagokat osztott nekem az élet.
Jelenleg még az sem boldogít, hogy vallástudományt fogok tanulni nem pedig filozófiát, mivel ebből sem érzékelek semmit... Tanulok filmelméletet, kommunikációt, három féle filozófiát, és van heti egy órám aminek elméletileg a vallástudományról kellene szólnia... Kellene... merthogy nem arról szól. Persze a tematika az szépen leírja, hogy mit is kéne nekem tanulnom, de az órán valahogy nem olyan információk hangzanak el amiket bármilyen szinten is a vallástudomány kategóriájába lehetne sorolni... Oké, lehet, hogy ez még csak az első félév ami bevezető meg alapozó jellegű, de azt hiszem, most egy kicsit megengedem magamnak, hogy e miatt szomorkodjam és dühöngjek időnként.
A filozófiáról meg annyit, hogy isteni folyamatosan azt hallgatni a hetente három napon keresztül, hogy akkor most melyik nagyokos szerint hogyan is kéne bebizonyítani, hogy Isten létezik-e vagy sem... Olyan istenképet állítanak az ember elé, aminek még csak a feltételezése is istenkáromlásnak minősül... szerintem. Meg jönnek itt nekem a matematikával meg a geometriával, hogy majd ha azt értem akkor kellő tudásom lesz az ideák világáról meg erről az egész szennyről amiben élünk...

Tanulok héberül is. Ennek örülök. Meg annak is örülnék, ha néha lenne annyi eszem, hogy leüljek és tanuljak... Csak valahogy semmi nem viszi rá az embert mikor már órán sem érti, hogy akkor most mi a szótő meg melyik rag megy hova és hogy tulajdonképpen miért is lesz a sövából vmi más magánhangzó, meg hogy mikor kell a főnevet státusz konstruktuszba rakni...

Az is kiakaszt, hogy ebben az országban az ember meg van lőve lakcímigazolóbiszebasz nélkül. Még a könyvtárba sem engednek be ha olyanod nincs!
Meg az is szar, hogy amióta itt vagyok nincs más csak a suli meg az albi. Ha nekem még egyszer azt mondja valaki, hogy az egyetem az buli orrvérzésig kinevetem... meg lehet, hogy meg is ütöm! Egyelőre ott tartok, hogy egy "hozott" barátom van. Lívi, aki volt osztálytársam. Vele nincs is semmi gond, csak egy kicsit (na jó, nagyon!!!) rendetlen, de én meg rendmániás vagyok... (anyukám szerint mondjuk nem :))
Olyan rossz, hogy nem tudok senkivel igazán beszélgetni. Az az érzésem, hogy ezen az egyetemen a szabad bölcsész szak azon emberek gyűjtőhelye, akiket nem vettek fel oda, ahova szerettek volna menni. Mindenki azt tervezi körülöttem, hogy hova is menjen el innen a lehető leghamarabb... Én meg csak pislogok... Nem mintha ez lenne álmaim iskolája, de azért mégiscsak ezt szerettem volna tanulni, és szeretem is, csak valami mégsem jó. Lehet, hogy bekattanok ettől a pesti életmódtól. Folyamatosan két véglet között tengek-lengek: az aluljárók meg a Ráday utca. Egyik a hontalanok otthona a másik meg a milliomos külföldiek pénzköltési lehetőségeinek kismillió verzióját rejti magában... Na meg ugye itt van a HTK is, amit szeretek ugyan, csak azt nem amikor rohanni kell héber órára, hogy az ember nehogy a tanár után érjen be órára, mert akkor várhat negyvenöt percet amíg vége az első résznek és a reklámszünet alatt besettenkedhet a terembe...
A villamost se szeretem. Mindenki olyan idegen. Az emberek általában egyedül közlekednek és csak szigorúan a saját dolgaikkal foglalkoznak. A metró meg kilopja a levegőt az ember tüdejéből. Olyan fura szag van odalenn. Az ellenőröket viszont szeretem. Már csak azért is, mert senki sem szereti őket. Pedig ők is csak a munkájukat végzik. És van aki még rendes is. a múltkor is jó étvágyat kívánt az egyik mikor épp teli szájjal bandukoltam én is a csordával a mozgólépcső felé... Szerintem nincs velük semmi baj...

Lehet, hogy csak az a bajom, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak.... nem tudom, de most valami nagyon nem jó...

megdugod, használod, eldobod

megint ideges. ereiben dühösen lüktet a vér. a körmét rágja és szorong. a sarokba kucorodott, távol az ajtótól. minden idegszálával figyel, les... bámul a sötétbe. reszket, hideg van. várja, hogy mikor rontanak rá, hogy új kuncsaft érkezett, hogy ismét vetkőzni kell, beengedni egy újabb ismeretlent...
...
nézi a félig égett cigarettát, ahogy átlátszó képeket rajzol az üres térbe a füst. körmeiről a lakk lekopott. alattuk fekete csíkok sikoltanak szappanért, s vízért...
ő maga meg szabadság, s igaz szerelem után...

Budapest

kávé-cigi
egyedül a lakásban
ahol visszaköpi a mocskot a kád
mágnes van a szappanban
időnként kialszik az őrláng
jobb híján bögrével zuhanyzol

tűző nap-szennyezett levegő
ház elől induló villamos
időnkét szikrát hány
Lehel-tér, végállomás
birkamódra vonulás
metróra várás...

Nyugati pu, Arany J. u., Deák, Ferenciek tere, Kálvin...
lépcső, ami felvisz...
fent: napfény, szennyezett levegő, építkezés...
ázsiai haluz cuccok, Prága, Fecske...
... Károli, végállomás.

kezdődik, mindjárt kezdődik!

Hát eljött végre ez is!
szeptember
de nem akármilyen ám! Egyetemista lettem!!! Beiratkoztam, aztán rögtön el is rontottam a leckekönyvemet.... (most vehetek újat).
Majd voltam egy csudálatos évnyitón! Annyira jó volt hallgatni az atyát, olyan régen voltam már templomban, meg hát... azért csak hozzászokik az ember 4 év alatt... Bár ez református istentisztelet volt... Még az is lehet, hogy azért tetszett ennyire. Más volt, emberibb és őszintébb.

Annyira várom már a hétfőt, hogy elkezdődjön végre a tanítás... Biztosan bolond vagyok, de annyi érdekes dolgot fogok majd tanulni, hogy teljesen be vagyok zsongva. :)
Pestet viszont nem szeretem... Furcsa egy város. Rémisztő az a sok üres tekintet, amivel az ember összetalálkozik a villamoson meg a metrón. Mindenki egyedül utazik. Senki nem beszél senkivel. Senki nem köszön a másiknak vagy az ellenőrnek. Mindenki csak vonul, mint a birkák.
Elhatároztam még az elején, hogy én nem leszek bunkó pesti! Próbálok mosollyal az arcomon végigvonulni az utamon a suliig meg vissza. Még az ellenőröknek is köszönök, néznek is rám ezért nagy, csodálkozó tekintettel.

Az albérlet, ahol lakom, megállt a fejlődésben valahol a 80-as évek tájékán. Nagyon tetszik! Minden öreg, kopott, használt és érezni lehet az évek illatát a lakásban. Találtam a fürdőben egy nagyon régi zöld szappant, aminek a közepén még mágnes van. Emlékszem, ilyen még nekünk is volt mikor kicsi voltam...

Kíváncsi vagyok milyen az ősz Pesten... Már alig várom! Végre tele lesz minden színekkel, széllel, esővel meg köddel...
Csak most reggelente nem a buszt fogom várni a házunk előtt cigarettával a kezemben, hanem a villamost...

Nempázmány...

Itt az ideje, hogy hosszú szünet után végre ismételten idefirkantsak pár sort...
Hát jelentem: nem lesz belőlem Pázmányos gólya... Nem sikerült. Gondolom nem kell részleteznem milyen érzés volt, amikor megtudtam, hogy annak ellenére, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy sikerüljön mégsem jutottam be... Az biztos, hogy ha akkor végighallgat valaki, cifra káromkodásokkal bővíthette volna szókincsét...
Tehát nem Pázmány és nem filozófia, hanem Károli és vallástudomány költségtérítésesen... Ami legalább ugyanannyira izgalmas és érdekes, de mégsem ez volt az álmom.
Próbálom elhinni, hogy van valami oka annak, hogy a Károlira kerültem (azon túl, hogy buta vagyok és csak 382 pontot sikerült összeszednem...)

Nagy kutatásba fogtam (egyenlőre sikertelenül...) a felvi fórumokon Károlis szabad bölcsész gólyákat keresgélek... Sehol senki, kezdem úgy érezni, mintha én lennék az egyetlen aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik... :(

19 lettem... :)

A hétvégén megtörtént életem első és egyben utolsó 19. szülinapi bulija. Sokan voltunk de nem elegen. Voltak meglepetés vendégek is, akiknek a jövetele az utolsó fél órában derült ki, de nem baj, sőt tök jó :D
Dávid (és Andris) közreműködésével ettünk finom, enyhén csípős gulyást is. Megcsodálhattunk Andi hosszadalmas tűzrakási produkcióját (kétszer)!!!
Annyi sok jó ember volt akit mind nagyon szeretek, hogy csak na! És annyi szép ajándékot kaptam, aminek a felét se érdemeltem volna meg... :)
Meséltünk vicceket, cikis sztorikat, de legfőképp rengeteget nevettünk, és remélem bátran kijelenthetem, hogy mindenki jól érezte magát... szerintem. :)
(Zsófi meg remélem már meggyógyult, mert ő sajnos nem lehetett ott...)

Na? Mit gondoltok a 20. milyen lesz...?
Te jó ég!!! Egy év és azt is kezdhetem megszervezni... :D

olvasós játék :)

- Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
- Lapozz az 56. oldalra
- Keresd meg az 5. mondatot
- Írd ki a blogodra
- Másold hozzá ezeket a szabályokat
( Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád. )

"Ebben az értelemben fontos a bálványimádás elleni parancsolat, mert ha bálványt imádsz, akkor nem vagy szabad."


(Révai Gábor beszélgetései - Isten arcai)





itt találtam: http://rainbowmariposa.blogspot.com

Most iszonyatosan örülök,...

... mert ezt kaptam nagyvárosi angyaltól:

És nagyon szépen köszönöm! :)
Az én 7 jelöltem:

Bellaluna blogja

Selene blogja

Rickie piros cipellős irományai

Lepke (akinek nem tudok a rendszeres olvasója lenni... :D)

Ninetta és a könyvmolyok

Chie

Sway

Teendő:
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

itt van a vége...

...érett lettem... állítólag... :D
Tegnap biza pontot tettem egy 4 éve tartó, hosszú mondat végére...
Azt hiszem minden úgy sikeredett, ahogy vártam.
Ha minden igaz 382 pontom van. Múlt évben 375 kellett Pázmány szabad bölcsire...
Azt hiszem, egy kicsit most örülök, de igazából teljesen nyugodt csak akkor leszek, ha majd megkapom a névre szóló borítékot és ez áll majd benne (majdnem) "Igen, Enikő... ez az álmod is valóra vált...!"

Töriből pont azt a tételt húztam ki amit nem tudtam, minden reményem az atlaszban volt...
Magyarból meg pont a kedvencemet: Szabó Lőrinc. Bár magát a drága költőt nem igazán csipázom, de ezt a tételt megtanultam rendesen...

(most ennyi, majd írok egy részletezőt is... :D)

Fesztergom

... úgy kezdődött, hogy hét óra alvás után fél8kor keltem, hogy 9-re beérjek a suliba az évzáróra. Ott aztán végigálltam az egy órás évzáró ünnepséget, aminek semmi értelme nem volt. Bizonyítványt nem kaptam, pedig csak azért mentem, szóval kicsit dühös voltam... Azért is, mert rajtam kívül még kb. 10-en voltak akkora barmok az osztályból, hogy szombaton, hajnalok hajnalán bejöjjenek beszédet hallgatni erkölcsről, meg iskolához méltó nyári viselkedésről...

Aztán kb. 11-12 között hazaértem drága hugommal az oldalamon, aki idén kapta meg első középiskolai bizonyítványát... (én meg az utolsót... ja, nem! Csak kaptam volna!)
Miután megebédeltem, rendet raktam a szobámban, amit, amíg mi távol voltunk anyánk jól kitakarított... mindent elmozdított a helyéről... szóval nekem már CSAK minden szépen vissza kellett pakolnom... Közben meg szidtam minden élőt, hogy miért kell nekem minden kis vackot kiállítani a polcaimon... Szörnyen sok apró picsasággal van tele a szobám... :D De hát nem tehetek róla, minden emlékeztet vmire... Szeretem megőrizni a fontos pillanatokhoz kötődő kacatokat, mint pl. egy csipszes zacskó, elszáradt őszi falevél, dédnagyapám ládikója amiben a borotválkozáshoz használt kellékeit tárolta vagy pl. dédnagyanyám imakönyve aminek már nagyon régóta hiányzik a hátsó kemény fedele és nagyon jó illata van...

Najó, értelmetlen kitérőm után térjünk vissza oda, hogy szobát takarítottam és próbáltam minden apró kis kacatomat a megfelelő helyre visszapakolni.
Takarítás közben ráhangolódtam az esti koncertre (magyarul 30Y-t hallgattam :P)
Majd összakaptam magam és elindultam, hogy találkozzak urammal, aki mint mindig, most is késett. Időnként olyan érzésem van, az a küldetésem ezen a bolygón, hogy megtanuljak várni... mindenféle morgás, idegeskedés, csapkodás nélkül...Hát az tuti, hogy kedves párom ebben rettentő sokat segít... :D

Greenben találkoztunk a többi Fegomra készülő kedves pajtásainkkal, majd útnak is indultunk át a Dunán, át a hídon, át egy másik országba...
... ééééés megérkeztünk...!!!

Letelepedtünk és én rögtön kiszúrtam ám a VIP részlegben BeckZolit meg a 30Y-srácokat, Andris meg le is támadta őket... én csak ültem és néztem. Nem mentem oda. Azért nem mert, tudtam, hogy mennyire gáz szituba keverném magam, ugyanis idegenekkel nem tudok kommunikálni... Bármennyire is szeretném legyőzni ezt a komplexusomat, nem sikerül... Nagyon sokáig tart, amíg valaki előtt komolyan elkezdek beszélni... Nagyon idegesítő tulajdonság...

Szóval csak álltam és bámultam őket, ahogy Endi meg az én drága párom röhögések közepette jól szórakozik... Nagyon szerettem volna odamenni, de nem tettem... Egészen addig, amíg Ropi (aki egy áldott jó lélek) észre nem vette milyen vágyakozó tekintettel bámulom őket és akkor ezt mondta: "Mi lenne, ha ez lenne az utolsó napod? Ha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ezt megteheted?"
Na és ekkor felálltam és odamentem... :P (Köszönöm Ropi!)

Endi nagyon jó fej. Kiderült, hogy nem csak zenélni tud jól, de rajzolni is... :P Bár a kétségkívül jobban ért e zenéhez... :D
Andris fehér pólóját is aláírta, meg rajzolt rá egy rózsaszín párducot... Aztán andris hirtelen ötlettől vezérelve levetette a pólóját és Endi kezébe nyomta, hogy legyen mán olyan kedves és írassa már alá az összes taggal... Nos, ez nem sokára meg is történt... :)

Aztán miután végig szenvedtem egy iszonyatosan szar Belga koncertet, majd egy nem annyira szar Kiscsillag koncertet is, végre elérkezett az est várvavárt része... a 30Y koncert :D

Ja, igen! Mivel Andris (szokásához híven) zsebre vágta Endi öngyújtóját (természetesen nem tudott róla... sosem tud róla, ha elpakol egy öngyújtót, ami nem az övé) neki meg mindenképpen szüksége volt egyre ezért odaadtam neki az enyémet... Andristól meg (miután rájöttem, hogy az Endié) lenyúltam a véletlen zsebre vágott öngújtót... Szóval most nálam van 30Y Endi öngyújtója... :)
És amikor koncert közben elővette, én telitorokból üvöltöttem: "az az éééén öngyújtóm!!!!" Mindenképpen a világ tudtára akartam adni... :D

Hát... így telt az én idei Fegomom... és köszönöm mindenkinek, aki ott volt velem :) Mert nagyon szeretem őket... :D

hatalmas vigyorral az arcomon... Endi mellett :)

ősz és tél között...

...már megfagytam, de színeim még élnek...

Amikor a boldogság hull alá...

Amikor elindul az ember még dög meleg van. Szinte meg tudja érinteni maga körül a forróságot. Aztán egy órát vár, közben érzi, hogy mindjárt történni fog valami, de nem jártatja rajta az agyát, mert most a tanárra kell koncentrálnia...
Vége.
Kilép az ajtón és a vállán landol az első. Szétterül arcán a mosoly, és jól megfontolt léptekkel, hogy az út minél tovább tartson, elindul.
A szembejövő emberek meg nem értik, hogy mi baja van, hiszen esik az eső, mit kell ilyenkor vigyorogni? Többségük megszakítva útját, menedéket keres magának az eső elől, mások meg sietősre veszik a dolgot, és inkább rohannak...

Végre!!!
Végre kaptam egy kis júniusi esőt, villámokat, mennydörgést, jégesőt, tócsákat és sárfoltokat.
Imádom az igazi nyári esőt... És a késő esti séta alkalmával megízlelt illatot, amit a kis huncut esőcseppek hagytak itt...

szopás ez a rendszer...

Annyira rossz, hogy az ember csak ül és vár, időnként tanulgat. Egész nap itthon csücsülök és közben irigylem azokat az évfolyamtársaimat, akik itthon maradtak tanulni, mert náluk már vége van az egésznek... Ők már befejezték, leérettségiztek és kb. már tisztában vannak valamennyire azzal, hogy mi lesz velük a továbbiakban, vagy ha nem is, akkor legalább már az érettségin nem kell rágódniuk...
Kicsit nevetséges ez a rendszer. Szombaton évzáró lesz. Ami ugye azt jelenti, hogy vége ennek a tanítási évnek. Mindenki örül. Van, aki ezért, mert 2 és fél hónapig nem az iskolában fogja mereszteni kicsiny popóját, és van, aki meg azért, mert végre az egészet maga mögött hagyhatja.
Én meg szombaton majd ott fogok állni, és arra fogok gondolni, hogy istenem, hát ezt nem hiszem el, nekem ez még mindig nem a vége. Az évzáró ünnepség után pontosan egy héttel kerülök majd én sorra... szombaton! Igen, júniusban, egy szombati napon fogom befejezni ezt az egészet. Egészen pontosan harmadikként. Ami azt jelenti, ha minden igaz, hogy 8-kor két másik emberrel együtt ülök majd be a tanárok elé, és ott ülök majd kb. 2 órát... szépen csendben, zakatoló aggyal. Aztán sorra kerülök én, és természetesen egy nagyon jó feleletet alkotok majd magyarból és töriből is!!! Máshogy nem lehet!!!


Most ott tartok, hogy csapkodások közepette szlovákot tanulgatok, mert abból meg 15-én lesz a szóbeli. Holnap Greenben találkozok Lívivel és Ágnessel. Tételeket cserélgetünk, meg nyelvtanozunk picit, mert abból hülye vagyok... Szombaton meg Fegom, 30Y (nem még nem unom...:D) Sikítani fogok, meg őrjöngeni... levezetm a feszültséget... és hétfőtől már NAGYON tanulok...!
Most pedig szorítok Andrásomnak, mert ma államvizsgázik közös alapból...!!!

Szar ez most így... Szar most minden...
LEGYEN MÁ VÉGE, KÖNYÖRGÖM!!!! :(

sírtam, nevettem...

Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen, néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám. Néhányuknak jó érzékük van a zenéhez, vannak akik művészek, vannak akik úsznak, vannak akik értenek a gombokhoz. Néhányan színészek, néhányan pedgi anyák, és vannak, akik... táncolnak...



Benjamin Button különös élete: http://www.youtube.com/watch?v=7O8O6FGqGoU

és nem Brad miatt... őt nem szeretem, viszont ezután a film után úgy gondoltam, egy jó színész... :) (Na jó... azé van teste no... :D)

!szrtm!

Büszke vagyok az én Andrisomra!!! Ma ugyanis megcsinálta az angol államvizsgáját! :)
Csütörtökön még vár rá egy, szóval szorítunk neki.... bár, hogy őt idézzem: "az csak rizsa"
Aztán 22-én informatika államvizsga és a munkája megvédése...

SZERETEM!!!!

nembagózás

Helló Világ!

Jelentem: szerdán bagóztam utoljára! Annyira nem is hiányzik, csak a berögzült mozdulatsor, meg az amikor megyek Dávidékhoz és most már nem az történik, hogy kinn várok, ők kijönnek, elszívunk egy szál cigit, majd bemegyünk.
Greenben még nem voltam azóta, de szerintem az lesz a legnehezebb. Egy időre muszáj lesz találnom a cigi helyett valami másik pótcselekvést.
Szerencse, hogy a sulis reggelek már sohasem lesznek olyanok, mint szoktak. Már nem fogom reggelente várni a buszt és várakozás közben nem fogok majd füstöt okádni az ébredező város ocsmány pofájába...

(...kivéve, ha kedden az újvári kivizsgálás után azt nem mondják majd, hogy no problem, vagy legalábbis nem akkora, mint amekkorának tűnik.... :D)

kifikázás... vigyázat: lehet, hogy beletaposok egyes embertársaim törékeny lelkivilágába...!

Amikor az ember ilyet talál: http://www.youtube.com/watch?v=r_crty96Fs4&feature=related meg egy csomó hasonló csudijó zanécskét akkor elgondolkodik, hogy nekem, ha alkalomadtán bekapcsolom a TV-t, miért kell... énekelni (gép nélkül) nem tudó, művileg sztárrá faragott ilyeneket hallgatnom: http://www.youtube.com/watch?v=N8SMl0n5AHY

Keress különbséget a cuki magyarországi sztárocskák között... (és itt most nem a hajszínre gondolok!)
Csifó: http://www.youtube.com/watch?v=o39cIrTeLco&feature=related

Rami: http://www.youtube.com/watch?v=0d76qn9A8Gs&feature=related

Dukai Regina: http://www.youtube.com/watch?v=meRmvcilpko&feature=related

Dukai Reginát idézném (bár nem tudom, ezt a szöveget ki adta a szájába.. :D)

"VESZNI LÁTSZIK A LÉNYEG"

kérlek, Magyarország, térj észre és csinálj minőségi zenét, ne sablon-sztárocskákat...!

és akkor most itt is keress vmi értelmeset, vmi üzenetet...:
No Thanx: http://www.youtube.com/watch?v=cL8aolhiXNI

Anti Fitness Club: http://www.youtube.com/watch?v=9jWckokFKYw

Idiot Side: http://www.youtube.com/watch?v=Rsiu0xUZvaU

Egy dolog miatt viszont kimondottan érdemes ilyeneket hallgatni.... az ember jót szórakozik a bugyuta szövegen, a gagyi zenén és a végtelenül gáz klippeken... ja igen! és szívmelengető amikor a videó alatt másoktól is azt olvasom, hogy ezt már télleg nem kéne erőltetni... :D
és most annak érdekében, hogy nehogy elpusztuljon minden agysejtem, megyek és hallgatok egy kis U2-t... :)

álom, álom... kitalálom

... Beck Zolival álmodtam... ez már beteges?

nemjó

Meglettek az eredmények. Megtudtam, hogy túl sűrű a vérem, ami nem jó. Szóval mostantól no cigi és lehet, hogy a tabit se szedhetem. Hétfőn Újvárba kell mennem, ott megint lecsapolnak és megmondják konkrétabban, hogy mi van...

Mivel ma reggel szegény Hollónak és Andrisnak már kidühöngtem magam, ezért ide most nem rinyálok... Tőlük meg itt elnézést kérek... szóval szorács!


pillanatnyilag:

Orvosnál

Hát akkor vizsgáljuk csak még szépen közelebbről, hogyan is nézett ki mai reggelem. Miután kikapcsoltam a gépem kb. éjjel 1 körül, befeküdtem az ágyamba és elővettem a könyvem, majd olvastam egy kicsit.
Igen, kb. 2 óra lehetett mire elaludtam. Ehhez képest háromnegyed 7kor keltem és fél 8-ra már a váróteremben voltam az orvosnál.
Mikor benyitottam, azzal a lendülettel amivel ezt megtettem, majdnem fordultam is ki rögtön. Elképesztő, hogy mekkora sor állt ott. És bár az ember úgy képzeli, hogyha női dokihoz megy, akkor jobbára nőnemű lényekkel fog találkozni. Én láttam egy igencsak szerencsétlenül álldogáló szemüveges srácot... Valahogy nem illett bele a képbe... Apuka szerintem még nem lehet, ahhoz túl fiatal volt. Lehet, hogy csak simán elkísérte a barátnőjét kedvességből, én meg itt mindenféléket feltételezek róla...
Szóval, beálltam szépen a sorba. Nem idegeskedtem, pedig vérvétel előtt általában szoktam. Lehet ez még kiskoromból maradt meg bennem, hogy félni kell a tűtől. Nem tudom. Én ma reggel csak ott álldogáltam. Nem is vártam, inkább csak álldogáltam szépen csendben, hátha történik valami.
Úgy 15 percenként behívott valakit a nővérke, szóval a sor nem haladt valami gyorsan, de a női dokinál ez így van rendjén, legalábbis szerintem. Nem lenne túl kellemes dolog másképp, ha az ember úgy érezné, hogy nem veszik emberszámba és nem szánnak rá elég időt, elég hamar szét tudna csúszni és úgy érzné magát, mintha csak egy állat lenne, vagy valami ilyesmi... véleményem szerint.
Szóval ott tartottam, hogy szépen csendben, senkihez sem szólva, álldogáltam ott a sorban. Időközben különböző korú hölgyek jöttek és mentek.
Akaratlanul is elkezdtem elemezgetni az embereket. Néhányukat jól megnéztem, minden apró részletet megfigyeltem. Kíváncsi vagyok, próbáltam elképzelni, vajon ki miért jöhetett ide...
Aztán megpróbáltam az embereket kategóriákba sorolni és rájöttem, hogy minden orvosnál, minden váróban vannak a bizonyos "ajtónállók". Ők azok, akik mintegy falat képezve a többi páciens és az ajtó közé betelepszenek pontosan a kilincs mellé. Ez jó, egyébként, mert hiszen ha az ajtó kinyílik rögtön letámadhatja a nővérkét. Viszont a nővérke, ahogy ezt érzékeltem, nem túlságosan szereti.
Na ilyen bizonyos "ajtónállóból" a mai napon kettő is volt. Még akkor sem moccantak el az ajtó mellől, amikor a nővérke a nevemet mondta, azon oknál fogva, hogy csapolna egy kicsit a véremből. (megjegyzem elég szűkös volt ott hely, főleg ha még azt is számításba vesszük, hogy rajtuk kívül még három hölgy állt köztem és az ajtó között)
Szóval nagyon erős erődökként álltak ott, az ajtóban...
Nos igenám, de felfedeztem egy másik "fajt" is. Méghozzá az "elégedetlenkedő, mindig valahova siető" nőpajtásaimat. Ők azok, akik összesúgnak, időnként szemforgatva egymásra néznek. Ez az összenézés legfőképp akkor történik, amikor a nővér nem őket, hanem valaki mást hív be... Szóval egyértelműen kifejezik, hogy ők bizony baromira sietnek, és cseppet sem fer, hogy már megint valaki más ment be helyettük...

Miközben ezen filózgatások zajlottak le kicsiny buksimban, időnként nehezemre esett elfolytani egy-egy vigyort, vagy épp a felszínre törő röhögőgörcsöt... De végülis sikerült.
És teljesen biztos vagyok benne, hogy az én hátam mögött is összenézett a két hölgy, amikor kb. 1 órás csendes és türelmes várakozás után a nővérke engem szólított be hamarabb... pedig én aztán igazán sokkal később érkeztem, mint a szemforgatós nénik... :)

Szóval... ma a véremet lecsapolták, aztán majd kiderül, hogy meghalok-e vagy sem... :)

csak Te vagy meg én vagyok...

fehér felleg, álmos reggel
lehelet ébreszt éber álomból
apró lélegzetvétel
mosollyal ébred álmából

a vágy ragad el, hogy érintsem
hogy minden porcikáját simítsam
csókoljam, szorítsam
magamhoz, magammal ragadjam

szomjas ajkak, ruhátlan vállak
gyűrött, testek alatt kettéroppant álmok
hajnali vágya és vágyam már a mi vágyunk
most már egy életre csak egymásra vágyunk

sóhajok, sóhajtok
örökre a jelen pillanatban maradok
csak egy érzés, csak egy érintés
nincsenek gondolatok...
csak Te vagy, meg én vagyok!

1990

az előbb a látogatotság mérőm 1990-et mutatott... akkor születtem :)

péntek este itthon?!

Csodálatos egy nap ez a mai...! 

Na jó, valójában nem annyira, mint lehetne...
Egész nap itthon ülök. Természetesen a gép előtt. Reggel uram ébresztett, méghozzá azzal, hogy neki be kell köttetnie a Bc. munkáját és gyorsan mondjak neki egy könyvkötőt. Hát majdnem káromkodtam egyet... De aztán inkább gyorsan mondtam neki egy könyvkötőt...
A csodálaos ébresztőm után szépen felkeltem, megebédeltem, lezuhanyoztam és gondoltam meglepetésképp viszek az én drága uramnak ebédet, mert töltött hús volt itthon és tudom, hogy ő azt nagyon szereti. Kb. 10 perc alatt elkészülődtem és el is indultam. Nagy mázlim volt, mert épp egy bácsi igyekezett hazafelé és egyszerre értünk a lépcsőházuk ajtajához, szóval nem kellett becsöngetnem, így hát mégnagyobb lehetett a meglepetésem... Tittus (uram hugocskája) nyitott nekem ajtót én meg gyorsan és hangtalanul jeleztem neki hogy psszt! Uram éppen zuhanyozott, szóval megvártam őt a szobájában... Szegény... meglepődött rendesen, mikor meglátott, hogy ott csücsülök az ágyán :D 
És a történet teljesen rendben is lett volna, ha nem épp az érkezésem előtt 10 perccel rendelt volna magának pizzát... :S Na mind1... ez az én formám... De jó, mert legalább láttam őt és megörült a kedvenc kajájának... :)

Kicsit kiakaszt egyébként, hogy mind2en itthon vagyunk mégis alig találkozunk, mert azt a szaros munkát kell írnia... Na nem baj, mindjárt vége és akkor majd mindent jól bepótolunk! Most egyelőre arra koncentrálunk, hogy aludjon is egyen is, maradjon némi ép esze is, de közben hétfőre mindneképpen készüljön el... kedden van a leadási határidő...

mi lesz?

urammal megbeszéltük kinek mint mond majd a gyerekünk...

nekem a lányom 15 évesen: "de annnyu értsd már meg h tündérek nem léteznek, és nem, nem akarok kimenni veled az esőbe táncolni..."

uramnak: "gyi paci, gyorsabban gyorsabban, apuuu, de a réénszarvas az jobban húzza nem csak ilyen lassan!!!!!" (mármint a szánkót...)

Hát... szép nem?
Azon gondolkodtam, mit mond majd a lányom ha megkérdezik tőle, hogy az anyukája mit dolgozik... "hát az anyu az mindig otthon van, sokat olvas, meg írogat, de szerintem valójában nem csinál semmit... csak szagolgatja az öreg könyveket mert szerinte azoknak jó illatuk van, szerintem meg büdösek..."

Egyszer olvastam egy könyvet. Azután pék akartam lenni. Előtte meg láttam egy filmet (A békés harcos útja) na akkor meg benzinkutas. De igazából nem tudom elképzelni magam semminek. Nem akarok gazdag lenni, sem karrierista. Fontosabbnak tartom azt, hogy szeressem amit csinálok. Szivesen foglalkoznék régiségekkel, műkereskedelemmel vagy vmi ilyesmivel...esetleg rendezvényszervezéssel.... Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz...

szerintem is!!!

„Mindig különcnek bélyegeztek, de azt hiszem, mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket, ahelyett hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket, pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek."

Na tessék... például ezért is szeretem Johnny Deppet... :D

egy kis Kispál és a borz

Az utolsó agy még roppantul rugdos
Pedig vége a kísérletnek
Az utolsó állat megáll a fák közt
És elbődül: -Nincsenek meg

Kit hív a felhők szarnak rá mennek 
Dolguk van, délen esni fog
Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek
Világítanak égve hagyott napok

De ez nem látszik, igy hát csakis a Hold fest
Kékes melleket a felhőkre
Ráordít a mellekre ez az állat
És délen esni kezd a lejtőkre le

De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának

Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg

Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni 
Lőni aztán a földre rogyni
És belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre

És vissza se nézve eltűnni innen 
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem
Jó kis világ voltam itt a régi címem
Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen

"Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett"

Ma

Ma későn keltem. Ettem. Gép előtt ültem. Ettem. Szlovákra mentem. Andrishoz is mentem. Ott aludtam, ő írt. Felkeltem. Hosszút sétáltam egészen a SZIK-ig. A Duna parton mentem. Közben cigiztem és nagyokat gondolkodtam. Szeretek gondolkodni... főleg a Duna mellett. Szeretem a Dunát is. Meg a partját is. Azt is szeretem, hogy itt lakok. Azokat a fákat is szerettem amiket kivágtak az öbölnél. Tudom, hogy nem sírtak közben... Mosolyogtak. Rajtunk. Rajtunk, hülye embereken...

Szeretem a fákat!

Lehet, hogy egyzser majd azokat is fogom tudni szeretni, akik bántják őket...

egyszer

Egyszer cigánylány leszek. Egy kopott, barna táskával útnak indulok és mindenkire, de kivétel nélkül mindenkire rámosolygok... és ha megszakadok, ha beledöglök is, akkor is jobbá teszem ezt a világot!!! mindent meglátok, mindent megismerek... mindenkit megszeretek! Kendővel a hajamban, pörgős szoknyámban, mezítláb járom végig ezt a világot... hajnalban indulok, és mire lemegy a nap eljutok egész a végéig, ott örömkönnyek közt térdrerogyok az összes isten előtt és mosolyogva a mélybe vetem magam... Közben sikítok majd, de csak azért mert boldog leszek...

szeretlek,te kis...!

műanyag szívbe
műanyag késsel
pirosra írtam
rózsaszínnel
hogy szeretlek!
sokat kaptam
sokat adtam
örökre eléd raktam
forró, kopott katlanban
puhává főztél
ebédre megehetnél
én a szádban elolvadtam
anyádnak is barátnője voltam
kevés vagyok
sok voltál
örökre nyomot hagytál
csókoltál, szerettél
időnként megöleltél
ha meghalsz
veled halok meg én is
csókollak  te kis...
csókolj hát meg te is!

nem csinál semmit...

szörnyű ez az otthoni popó mersztés! az ember egész nap nem csinál semmit, csak ül.. a gép előtt a Tv előtt, amit nem lehet sokáig bírni, mert mónikasó, josibarát meg hasonló gusztustalanságok mennek orrbaszájba... Néha lemegyek egy cigire.. vagy... a boltba cigit venni, de tulajdonképpen egész nap nem csinálok semmit... Esténként néha kimozdulok... olyankor Andi, Dávid. Tegnap pl. jútúbon nézegettünk mónikasós verekedős videókat... ja igen, meg a Kiszel Tündét. Most lehet, hogy nem mondok újdonságot, de az a nő szegény annyira butus... Talán más gond nincs is vele, csak az, hogy buta, de nagyon szegénykém... és ebből adódik minden problémája...


Holnap Ivettéknél csilisbabozunk nem csípősen :D Már alig várom, végre újra látom, ha nem is az egész osztályt, de legalább egy részét!!! Főleg az osztály bagós, Dp-re járó része lesz jelen, mivel az akció is ott lett meghirdetve valamelyik tanítás utáni Duna partos bagózgatás alkalmával... Remélem jó sokan leszünk!
Természetesen viszem az én drága gépem és majd közzéteszek néhány jólsikerült képecskét, ha esetleg vkit érdekelne, hogyan is mulat a 12.b... így érettségi előtt-után, ...közben :)

zenélés-éneklés-táncolós-vigadós-megörülős

"...ha táncolok szikrát szórok... a világra fittyet hányok!"

Palya Bea: Tchiki tchiki

The American World

magyar, matek.... töri is

érettségi...
magyar, matek megvolt... talán meg is lesz... holnap töri... kicsit izgulok, kicsit leszarom...
A magyar miatt dühös vagyok magamra, mert úgy érzem jobban is sikerülhetett volna... Folyamatosan az érvelésre készítettem magam, erre nem belefogtam a novellába... Nem tudom, pillanatnyi elmezavar... jöhetett volna hamarabb is... vagy később... vagy mittudomén... akármikor csak nem pont a magyar érettségi napján...
Matekból csak annyit szeretnék ha nem buknék meg...

A töri meg... hát az majd lesz valahogy... Igazából okos leány vagyok én... ugye? Remélem, hogy igen... Máshogy nem leszek jóban magammal...

péntek, szombat, vasárnap...

Azzal kezdeném, hogy holnap tessék nekem szorítani, mert ismételten osztályoznak szlovákból... Az utolsó két év jegyét kapom meg holnap. Kíváncsi vagyok mi lesz, bár az sem érdekel túlzottan ha kettest kapok, mert a lényeg az, hogy meglegyen...

Pénteken (szégyen, de bevallom) igazi "csajszis" napot tartottunk Andival. Nos, kéremszépen sopingoltunk... de ahogy azt kell... mind2en úgy éreztük egy idő után, hogy na most aztán tényleg nem lógunk ki a sorból, bepicsultunk mi is kéremszépen... Betelepedtünk próbafülkékbe, nézegettük magunkat a tükrökben...
Kedvenc jelenet: bal vállon az öt kilós táska teletömve, jobb kézben fagyi, ami olvad, mer ugye meleg van, izzadságcsepp a homlokon és ekkor megszólal a telefon... de csak halkan hallod, mert ugye valahol az öt kilós táskád mélyén van.... rajta az a sokminden amit az elmúlt 2, 2 és fél órában szereztél be... De az egészben az a legjobb, hogy önfeledten tudsz nevetni saját magadon... :) Ja igen! És az is kimondottan jó érzés, hogy ott van melletted Andi... akit én ugye nagyon szeretek!!!


Szintén pénteken: Fantastic4 plusz egy ezer éve nem látott Zsófi Pált és Mátét hallgatott, képeket nézett és csinált, Greenben ücsörgött és nagyon jól szórakozott!!!

Szombat: A csúcspont: rajzoltam krétával a betonra... Vele, Duna mellett, napsütésben... Azt hiszem teljesen érthető... :) (ha nem: BÓDOGSÁG VAN!!!! NEM KICSIT!!!! :D)

Vasárnap: (vagyis ma) egész nap itthon meresztem a picsám, néha világgá akarok menni, de semmi különös, megy a gép is, tanulgatok... és most idefirkantottam egyet...

vélemény

Michael Ende:
"...1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok "gyerek-firkász"-nak ("Schreiberling für Kinder") titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból..."

... és akkor mi van? Jól teszi! Vannak egy páran akik szintén ezt teszik... én nem őket, hanem a hülyéket állítanám egy falhoz és lőném le sorba mind... Ehhez azonban még pontosan definiálnom kell, hogy ki számít hülyének... Nem szabad elhamarkodottan cselekedni...
Lehet, hogy velem is végeznének... igazából nézőpont kérdése az egész, minden annyira viszonylagos...
Mindenképpen meg kell írnom azt a definíciót...



Szeretném: Michael Ende: Momo

A melankolikus személyiség (én?)

(pirossal amit felfedezni vélek magamon és szürkével a komment...)

Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”

A melankolikus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. (áhh, fárasztó egy dolog, de hát ez van... folyton mindent meg akarok érteni... imádom feltenni azt a kérdést, hogy "miért?"... válaszokat akarok és átlátni az egész világot, az embereket, de néha jól esik olyan dolgokat csinálni, amiknek nincs semmi értelmük... )Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikusok között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.

A szangvinikussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni.
Életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre.

A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy melankolikus, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak itt is akkor jelentkeznek, amikor valaki túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi típus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal. 

Más típusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. :D Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyisége intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg.

Sajnos a melankolikus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikusnál. Mint mondtuk, mindkét típus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit.

Mivel befelé forduló alkat, a melankolikus elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. (ezt utálom, mert általában észreveszik és olyankor mindig megkérdezik mi a baj, de néha nem tudom és olyankor nem tudok mit mondani.... ha lerendeztem magamban úgyis elmondom... ha akarom, és nem gondolom úgy, hogy lényegtelen eszmefuttatás ismételten  saját magam idegesítésére... )
Amikor melankolikus emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… (hát ez így van! jó sokáig tart, amíg én egy eddig ismeretlen emberkével el tudok beszélgetni... nem szeretem a fölösleges szóhányást, előtte meg kell tudnom, hogy ki vagy és aztán talán megmutatom, hogy én ki vagyok...)

André Kertész: Melankolikus tulipán

Tessék megmondani a frankót, ki melyik résznél ismert még rám! Melankolikus lennék? Hát nem is tudom... talán...

hajnali hangulat

Mat Kearney - Nothing Left To Lose 

Nem tudom ki ez a fickó, véletlenül bukkantam rá. De pillanatnyilag nagyon tetszik. Az ilyen zenéket életzenének hívom :) Ezektől ugyanis mindig olyan hangulatom támad, hogy hajnalban kéne kelni és világgá menni, belemosolyogni minden álmos arcba és ezzel meglepni mindenkit. Imádom a hajnalokat! Olyankor még nem látod a napot, de már nincsenek csillagok és érezni az ébredő város illatát. Hajnalban kezdődik a nap. Nem is tudom, olyankor úgy igazán érzem, hogy milyen, amikor kezdetét veszi valami.
Biztosan bolond vagyok, de én imádok korán kelni...

...meglestük a Napot... hajnalban az Öreg-kőnél...

lennék

ha hónap lennék: október
a hét egy napja lennék: szombat
a nap egy időpontja lennék: hajnali 4
cím lennék: Bogozd ki
hely lennék: erdő
film lennék: The Fountain
mese lennék: Pocahontas
könyv lennék: Neil Gaiman: Amerikai istenek
mesebeli lény lennék: tündér
berendezési tárgy lennék: hatalmas, barna, kopott, nagyon régi ruhásszekrény, kinyithatsz és átjuthatsz egy másik világba
ruhadarab lennék:hosszú szövetkabát (kockás)
kiegészítő lennék: barna, mintás kendő 
ékszer lennék: fülbevaló
fa lennék: tölgy
madár lennék: sirály
elem lennék: levegő
időjárás lennék: nyári eső 
virág lennék: tulipán
étel lennék: rakottkrumpli
folyadék lennék: víz 
íz lennék: édes
illat lennék: nyári eső illata
szín lennék: barna
zöldség lennék: répa
történelmi személyiség lennék: hát én magam!!! :D
tanóra lennék: irodalom
drágakő lennék: smaragd
testrész lennék: nyak
mértani alakzat lennék: gömb
szám lennék: 13
szerszám lennék: csavarhúzó
hangszer lennék: zongora v. hegedű
hang lennék: ha hang lennék, én lennék Beck Zoli hangja :D 
érzelem lennék: düh
bűn lennék: bujaság/torkosság :P
arckifejezés lennék: mosoly

innen: http://esztikeee.blogspot.com/

már megint beteg

Ismételten beteg vagyok... (ez már beteges...) És ismételten fuldokló állapotban, fájó torokkal és sok-sok taknyos zsepivel utazunk Pestre, 30Y koncertre. Folyamatos a forró, gyógynövényes, "ejj-de-meggyógyulsz-tőlem" tea bevitel, a mentolos cukorka szopogatás... és természetesen körülöttem mindenhol a rengeteg papírzsebkendő. Csudás!

Még nem is dicskedtem vele: sikerült a szlovák nyelvvizsgám!!!! A szlovák osztályozóm meg négyes lett, ami nem olyan rossz, de kegyetlenül megszopattak... Mint tudjuk, a magyarországi szlovák érettségi mint itteni (szlovákiai) leánykának nem olyan nehéz... sőt egészen kellemes kis szórakozás mert az embernek sikerélménye van tőle :D De ezek meg telebaszátk nekem az egész tesztet nyelvtannal... Ha mondom jóvan, akko lesz ami lesz... Lett is! Négyes osztályozó a 80-90%-os nyelvvizsga mellé... :) Na de mind1, teljesen lényegtelen ez a jegy, csak azért kell, mert az a rendszer, hogy ha nincs vmiből jegyed (4 évnyi) abból nem érettségizhetsz... Szopóka-nyalóka.


Egyenlőre ennyi. Most sietek zuhizni meg elrendeződni, mert négykor indul a vonatunk... és hamarosan Beck Zolival együtt sikítom majd, hogy BOGOZD KÍÍÍÍ!!!!!!!!!!! és még sokminden mást is! :D
Most olyan jól van minden, azt leszámítva, hogy beteg vagyok. Most mosolygok és szeretek is! :) A nap is süt, meleg van, mingyárt nyár... ez öröm ez bódogság!!!! :D

PEACE!!!!!!!

megvilágosodás

hűűűű... rájötem mi kell!!! RADIOHEAD: IDIOTEQUE ágyban-fekvős-csukott-szemmel-dalszöveget-ordítós!!!!!!!! :)

rinya

Az ember lányára néha csak úgy rájön a hisztéria... Nos, most épp velem is ez van. Nem akarok semmit és senkit, aludni akarok, de mégsem megyek... olyan mintha tudnám, hogy még kéne vmit csinálnom, de nem csinálom. Nem tudom, hogy mit akarok...
Talán: kávét, cigit, hajnalt... de semmiképpen sem ezt a mostani helyzetet. Nyűgös vagyok. Ma még olvasni sem olvastam... Elképesztő! Mi van velem? 

Na jó... asszem mentem aludni... A mai nap jó volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen szarul végződik... (ásít)

barna

Arra gondoltam, milyen színű lehet a halál. Talán barna. Mert a halál is és a barna is nyugodt, meleg és békés. Egyik sem hivalkodó és naiv. Mindketten céltudatosak és pontosak. Nedves föld illatuk van, puhák és kedvesek. De ami a legfontosabb: a halál egyszerű, végtelen, mindenütt jelenlévő.
Meghalni könnyű, élni nehezebb. De mi volnék én, ha a könnyebb utat választanám? Maradnék-e ember, ha a kapott ajándékot, a lehetőséget csak úgy eldobnám?
Vajon melyik a könnyebb, lelépni a járdáról egy kocsi elé vagy elvégezni az egyetemet? Kirúgni a lábam alól a széket vagy munkát találni és örömmel végezni azt? Meghúzni a ravaszt vagy felnevelni a gyerekeidet?
Vajon mi mindannyian csak azért születtünk meg, hogy szüntelenül a nehezebb utat válasszuk? Küzdünk minden nap, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk. Felkelünk minden reggel, elindulunk, hogy aztán dolgunk végeztével ismét hazatérjünk. Haza. 
Ki kevesebb ki több évig minden nap minden percének minden miliszekundumában a nehezebb utat választja: életben marad... Mégis időnként elképzeljük, milyen lenne ha feladnánk, ha egyszerűen csak abbahagynánk. Nem mennénk tovább a nehezebb úton, rálépnénk a könnyebbikre...
Elképzeljük...
...és aztán folytatunk mindent szépen tovább: küzdünk, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk, időnként sírunk is...Előttünk az élet és mögöttünk a halál. Mindnyájan egyszer hátrafordulunk és aztán már nem megyünk tovább... Ki így, ki úgy, de mi mindnyájan egyszer meghalunk. Tudjunk, és mégis élünk tovább. Azt hiszem mindnyájan hősök vagyunk...

márc. 28. húszóraharminc...

...szombaton: gyartyafényes kártyaparti borozgatással, mer´ugyanis mi lekapcsoltuk...

jónak lenni

Most épp olyan "izgalmas" dolgok fejembe való tuszkolásával kellene foglalkoznom, mint Poľnohospodárstvo (mezőgazdaság), Filmové umenie (film), Hudobné umenie (zene)... és még sokan mások, de én az okosodás helyett inkább ide írom teljesen lényegtelen eszmefuttatásaimat. (pedig, hnap osztályozó vizsgám lesz szlovákból...)
A hétvégén megfigyeltük, hogy parancsolgatok. Pedig nem akarom... Rögtön, miután kimondtam, hogy mit akarok, rájövök, hogy ez is egy újabb parancs volt és hogy nem így kellett volna mondanom. Nem kiabálok, vagy ilyesmi... csak pl.: Kapcsold le a villanyt, add ide a bögrét és ülj ide mellém! Hát ez most mi ez? Igazán elépakolhatnám, hogy légyszives! Vagggy! mondjuk megcsinálhatnám én magam is... ? Erre oda kell figyelnem... máshogy nem mehet, hiszen ha belegondolok nekem is tele lenne a tököm egy idő után egy ilyen parancsolgató picsával...

Szombaton ismételten feltört belőlem, hogy nem vagyok jó ember... de még csak szép sem :D (Ma már egyátalán nem éreztem így... :D) Hihetetlen, hogy mennyi butaságon vagyok képes kibukni. És nem viccelek teljesen szétcsúsztam. Úgy éreztem, hogy minden amit gondolok, amiben hiszek, amiért élek az nem is létezik, hogy amiről eddig azt hittem, hogy jó arról kiderül, hogy valójában rossz, hogy teljesen fölöslegesen hiszek vmi felsőbbrendű jóban, az eljövendő Békében... nincs, egyik sem létezik... csak a pusztulás van, a halál, a gonoszság, az önzőség... Aztán urammal közösen megállapítottuk, hogy ha nem tenném magammal szemben olyan magasra a mércét, akkor talán nem akadnék ki ilyen gyakran... Ember vagyok, és egy ember nem szerethet mindenkit (akármennyire is akarom), az emberek önzők. És ha mást is teszek mint amire először gondolok, akkor is bűntudatom van, hogy az a gondolat egyátalán felmerült bennem... 
Olyan mintha Teréz anya lenne a példaképem, vagy mi...

mostanság

Hűűű a mindenit!!! Az elmúlt hónapban eléggé elhanyagoltam a blogot. Hát akkor most gyorsan bepótolom a lemaradást....

Továbbra is érettségi előtt állok... a külömbség csak annyi, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, de ennek ellenére még mindig nem érzem úgy, hogy mostmár aztán nagyon le kéne ülni tanulni. Még mindig a gép előtt töltöm a napjaim nagy részét... olvasok. Igen Twilight-ot. Egészen pontosan a negyedik részt. És igen, még mindig szeretem Edwardot, DE! már nem utálom Jacobot.
Az osztályban létrehoztuk a Twilight fanklubbot... lehet, hogy ez már beteges?

Időközben elmentem egyet nyelvvizsgázni szlovákból is. Nem tudom mi lesz velem, de igazán felvehetnének a Pázmányra... nem normális, hogy miket meg nem teszek ezért a suliért... :D Na de az meg aztán igazán vicces lenne, ha a végén felvennének és nem tetszene... vagy mondjuk rájönnék, hogy ez a filozófusosdi nem is nekem való dolog... :S De nem baj, egyelőre még nagyon szeretném... most talán ezt szeretném a legjobban. Na meg azt is, hogy a szlovák osztályozó vizsgáim is sikerüljenek! Hétfőn már túl leszek az elsőn... :P
Hát igen... én vagyok a lány aki elment továbbtanulni a szomszéd országba csak azért, hogy soha többé ne kelljen szlovákul beszélnie és erre kitalálja, hogy a szlovák lesz az 5. érettségi tantárgya... :D Vicces lány...

Március 17-én az én Kékszeműmmel megünnepeltük a második évfordulónkat. (úgy igazándiból csak szombaton, hiszen a hét öt napját Komárom-szitiben tölti a drága) És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az én drágajó uram mostmár Amerikában is teljesen törvényesen fogyaszthat(na) alkoholt, hiszen pénteken lett 21 a szentem... Kapott is tortát, meg Andival és Csifivel az utolsó pillanatban felhajtott számos-gyertyát, abból a bizonyos nagyon elitül kinéző cukrászdából ami a mi drágajó Greenünkkel szemben van.... igen, a tortát természetesen G-ben fogyasztottuk el, az est hátralévő részét pedig a Dobai rezidencián töltöttük egy üveg Tatranský čaj társaságában. (hogy az milyen sz@r!!!!bleh... ezek meg itták mint a vizet... :D) Én természetesen maradtam minden más olyan italnál ami 0% alkoholt tartalmaz, én mán csak ilyen vagyok...

 ő itt Gréta... őt kaptam 2 évesre... :) (szeretem!!! mind2-t!)

vár

Egy perc hosszúságát és tartalmasságát igazán csak akkor tudjuk felbecsülni, amikor várunk... Itt nem valami nagy dologra kell gondolni, elég ha eszedbe jut, hogy mikor melegítetted utoljára mikróban a kajádat... Az az egy perc amíg várod, hogy a tej a kedvenc bögrédben felmelegedjen rengeteg lehetőséget tartogat, de mi mindig elszalasztjuk... csak várunk.
Azt várjuk, hogy már nem kelljen várni...
A legrosszabb az, hogy néha arra várunk, hogy jöjjön már a nap, amikor végre elkezdhetünk élni.
Pedig az ember aztán igazán tudhatná, hogy egyszer meghal...

értelem...

piros: én
sárga: uram

[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*ezt hivják keresztkérdésnek

*:D
*tanuld meg:P
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*ok
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*miez hogy OK
*mindenre ok
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*megtanulom :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*majdnem annyira szar mint az aha
*no
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*bólogatok :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*ugye mennyivel lassabb?:D:D:D
*heles
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mi?
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*jaajdecukivagy
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mi lassabb??????
*:D
*kössz
*:$
*mi lassabb????????
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*lassabb ilyent irni mint az h OK
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*ezt nem értem :D
*mit lassabb írni?
*az oknál?
*vagyis annál mindent lassabb írni mert az csak két betű
* :D
*de most mi?
*am ezt értenem kéne és tök gáz h nem értem vagy annyira nem gáz h nem értem?? :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*de érted
*pont ugy gonoltam
*h az csak 2 betű
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*aha
*aha
*ok
*aha
*ok
*aha
*ok
*hát nem tom
*aha
*ok
*tudod mi a nehéz az ok-ban???
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*na mi
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*h azt jobb kéz középsőujjal meg mutaóval írom
*és utána nekem nehéz megtalálni az entert... :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*és az a nehéz?
*ok
*3ujj
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*nem az ujjak a nehéz nehéz hanem az enter :D
*ok
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*1. ujj - o, 2. - k, 3-enter
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mer az enter nekem jobb középső...
*de az enterre nincs külön ujjam :D
*jobb középső van rá!
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*nekem az enterrea kisujjam van
*mer az elér mindehova
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*:D:D:D
*igeeeeeeeeeeeen????


értekezés arról, hogy az ok rövidebb, mint az aha és nekem nincs külön ujjam az enterre...

kapok-adok...

"Azért vagyunk a földön, hogy jót tegyünk másokkal. Hogy mások miért vannak itt, arról fogalmam sincs."
Wystan Hugh Auden

Most kaptam Robitól msn-en és mivel tetszik, ezért hát idepakolom, hogy itt is olvasható legyen... :)

Hát a péntek...

Február 20-án volt Ágnesünk 18-ik szülinapja. Én egy igazán felejthetetlen szülinapi ajándékkal leptem meg, ugyanis elvittem őt 30Y koncertre. Erről természetesen Ágnes nem tudott, mert volt olyan kedves és nem járkált összevissza Esztergom utcáin és így nem látta meg a plakátokat. Így hát csak annyit tudott, hogy február 20-án, pénteken fél7re be kell jönnie Egomba aztán majd meglátja mi lesz az ajándéka.
Nos a meglepimet egy kicsit elrontották, mert Ati elköpte Áginak, hogy azon a bizonyos pénteken Egomban 30Y koncert lesz... az UTOLSÓ pillanatban... De hála az égnek Ági ettől még nagyon örült a hepajnak!!!! :)

Nos hát mi csapatostul átvonultunk Párkányból Egomba azon a bizonyos drága hídon ahol telente, suliból hazafelé mindig szarrá fagyok... Egy kis késéssel (természetesen) meg is érkeztünk a bástyához, aholis Ágnesünk már várt minket... Egy kicsit megvárakoztattuk szegényt, de nem volt mérges vagy hasonlók.... :) Sőt! Sztem számított is rá hiszen tudta, h Andris is velünk van... :P

Nos hát molcsi (ahol életemben először jártam) és az a bizonyos harminc darab ipszilon! Előtte meg vmi Jurij játszott, akikről még az életben nem hallotam... Annyira nem volt gáz az ő zenéjük sem, de amíg játszottak én inkább kivonultam és Atyoval (akit már ezer éve nem láttam) meg egyéb más emberkékkel beszélgettem...
Amin abszolút de nagyon nagyot lepődtem, hogy találkoztam pár exosztálytársammal... Örültem nekik, mert már őket is nagyon régen láttam... :)

És akkor ezután nem sokkal végre télleg elkezdődött az a bizonyos várvavárt koncert... Beck Zoli hangja, a tömeg, a zene, a barátaim és még a levegő hiánya is vmilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy vmi eddig ismeretlen állapotban tomboljam végig az éjszakát...
Orrbarúgtak, tapostak a lábamon és lábakat tapostam... és hihetetlenül boldog voltam... és még azt is bevallom, hogy a kedvenc számom alatt (Ül és vár) elsírtam magam... Azon az éjszakán olyan szinten jól éreztem magam, hogy még az sem érdekelt, hogy leöntöttek sörrel, mert még abban is a jót láttam: legalább hideg... :D

Ági alapból hatalmas vigyorral a képén járkált teljesen szét volt csúszva a csaj, de a tetőpont az volt amikor Beck Zoli (Andris jóvoltából) bejelentette, hogy a tömegben valahol itt tombol egy Ági, akinek épp ma van a szülinapja szóval boldog szülinapot neki... Na akkor sikító rohamot kapott és továbbra is széles vigyorral a képén próbálta mindenki tudtára adni, hogy bizony ő az a bizonyos Ági... :) Ja igen... és azután benyomták a Bogozd ki-t, ami fokozta a sikítórohamot... mindenkinél, nem csak Áginál.... :D

Ez az este arra is jó volt, hogy Andrásom megbizonyosodjon róla (kb. ezredszer) hogy nagy tehetséggel rendelkezik azon a területen, amiben én egyébként a leggyengébb vagyok... hogy összehaverkodjon vad idegen emberkékkel (pl. a 30Y mendzserével) és ledumáljon velük egy újvári koncertet... :D
Hihetelen ez a gyerek... na de ezt eddig is tudtuk... :P

Szóval.. nekem most nagyn jó, és 2009. feb. 20-át én most úgy könyvelem el, mint eddigi életem egyik legjobb napját.... :)

Hallgass!!!
 
bogozd ki
ül és vár:
nézhetedis(mer Beck Zolit nézni éneklés közben jó!!! :D)    
hallgathatodis (vmivel jobb minőség...)


A koncertről hamarosan képeket is publikálok, feltéve ha Ágnesem hajlandó lesz feltolni magát msn-re és küldeni párat... :)

   addigis itt egy Zolis (ez a kedvencem...)

és én nem...

Na ez az amiről kibaszottul lekéstem... ez van!

"Végzős balettművészek tették le a Táncművészeti Főiskolán záró képesítővizsgájukat, mely egyúttal a magyar táncművészet jeles eseményei közé tartozik. A világhírű balettiskola már korábban is számos híres művésszel ajándékozta meg a világot: a párizsi Opera, a bécsi Staatsoper, valamint München, Zürich, Basel is alkalmaz magyar balett-táncosokat. A mostani záróvizsgán hét lány és öt fiú bizonyíthatta tehetségét a klasszikus balett területén."

Forrás: Mixonline

aláfestésnek: Requiem for a dream

Miért jön elő ez a téma újra meg újra. El kéne már felejteni. Én döntöttem úgy hogy nem. Ennyi! Utálom magam, hogy időnként előjön és azon rinyálok, vajon mi lett volna ha...
... ha annak idején a balett tanárnő nem szlovák lett volna, mert akkor talán a magyar táncoslányokkal is foglalkozott volna...
... ha nekiindulok Ceglédnek és 3 éven keresztül vért izzadok és talán félúton az egész elveszti a varázsát...
... ha törtetek és több erő lett volna bennem...
... ha nem történik meg egy két dolog az életemben...

De nem baj. Mert a csalódások mindig megtanítanak valamire. Ez mondjuk éppen arra, hogy nem szabad mindenkiben hinnem. Nem engedek túlságosan közel senkit sem magamhoz. Nem osztozom az álmaimon mindenkivel. Befogom a szám és nem kürtölom világgá, hogy mit szeretnék. Csak annak mondom el akiben télleg és feltétel nélkül megbízhatok. 
Ha annak idején eldobom a büszkeségem a faszba és tovább tanulok és nem akarok mindenáron mindenkiből csudijó táncost faragni, akkor most lehet, hogy az egész életem máshogy alakult volna.
És? Talán az jobb lett volna? Talán igen, talán nem. Sosem lehet tudni. Most ez van. Ebből kell kihoznom a legjobbat!
Nem vagyok táncos, nem vagyok balerina. Nem vagyok a színpadon és nem tapsolnak nekem.
És én mindennek ellenére is kurvára boldog leszek és boldog is vagyok... Mert most mást szeretek és mást csinálok és én legalább nem csinálok segget a számból....

Köszöntem szépen mindnekinek a részvételt. Nem mondom, hogy basszátok meg mert inkább azt kivánom, hogy bár én basznám meg! Kell nekem állandóan minden emberben a jót látni, hinni a jóban... óóó istenem! Halna már ki belőlem ez a hatalmas pozitív hozzáállás....
Tánc, tánc, tánc...

De még mindig büszkén jelenthetem ki kedves xy és társai, hogy nem, én nem csinálok segget a számból... veletek ellentétben!


Most akkor mit csináljak akasszam föl magam, vagy vágjam fel az ereimet?
Csak simán felejteni kéne!
De ezt az érzést most nem búcsúztatom el, mert tudom, hogy úgyis visszatér még párszor kísérteni...
Csak lenne mit a falhoz vágni...

Most nem sírok... csak gyűlölök!

De mindennek ellenére továbbra is világbéke!
És most magamnak: Bazd meg te kis optimista, önmagát áltató, világba vigyorgó picsa!!!

(a csúnya szavakért szori! ez van, cső!)

Twilight zene...

Megpróbálhatnám leírni, de nem akarom. Ezt nem olvasni, hanem hallgatni kell!!!! 

Twilight - Bella´s song

Twilight - Melody for Alice

Twilight - Esme's Favourite Song

Twilight - Edward zene

Robert Pattinson - I was broken (nem a legjobb minőség, de úgy érzem meg kell osztanom a világgal... )

Ja igen! Mivel egy ideje csak ezeket a zenéket hallgatom körbe körbe, azt hiszem szerelemre lobbantam a zongorák iránt...

Twilight... felkeltem az érdeklődésedet... :)

Hát akkor lássuk csak, hogy miről is szól:

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.

About three things I was absolutely positive: 

First, Edward was a vampire. 

Second, there was a part of him- and I didn't know how dominant the part might be- that thirsted for my blood. 

And third, I was unconditionally and irrevocably in love with him.

The lion fell in love with the lamb...

betegeskedés...

Hihetetlen, hogy egy hete már annak, hogy folyamatosan fújom az orrom! És kifújom.... ééééééééés semmi, mert fújhatom megint és megint...!
Folyamatosan valami nyomást érzek a fejemben... és amikor köhögök olyan, mintha a ház össze akarna dőlni... pedig jó nagy ám ez a ház.... 
Szóval igen... beteg vagyok... és igen, ez kiakaszt...! 
Na de mind1, mert csütörtökre már meg is gyógyulok hiszen pénteken nekem 30Y koncertre kell mennem!!! :)


Arról még nem is írtam, hogy szombaton moziztunk. Na mit néztünk meg, na mit??? Hát az Alkonyatot. Jó a film egyébként... na de a könyvvel semmiképpen sem lehet egy lapon említeni! Sokmindent nem úgy képzeltem el, ahogy a filmben megcsinálták és sok olyan részt kihagytak amit (szerintem) érdemes lett volna belerakni... de hát ők tudják... 
Na mind1...
De Edward ragyogása katasztrofális volt! Ezt elcseszték! Nem kicsit! Nagyon!!!
Nem baj, ettől függetlenül még ugyanúgy szerelmes vagyok a vámpírokba és Edwardba is! :D
De most nem fogok itt ódákat zengeni róla... senkit sem érdekel.. Aki szereti, szereti aki meg nem... hát.. magára vessen.... :)

Ott tartottam, hogy szombaton moziztunk Andiékkal. Egyébként már akkor is nagyon végem volt, de még bírtam a gyűrődést. Hát a vonatút az természetesen oda is vissza is istenkirály volt. Nem tudom, de imádok vonatozni...
Szerencsénk volt, mert Andi anyukája kivitt minket az egomi állomásra szal nem kellett órákat gyalogolni át a hídon... 
A Westendről meg ugye tudjuk milyen csodákat is rejt... Komolyan mondom már csak attól is nagyon jól érezné magát az ember ha leülne és bámulná az embereket. Nagyon sok furcsa lényre lehet ott bukkanni... :)
Ja igen! Képzeljétek soppingoltam... ÉN!!! és ami még ennél is megdöbbentőbb: Andrissal!!! Vettem egy bugyit, melltertót és egy táskát. És mivel ha westend akkor libri, ha meg libri akkor Enikő feltétlenül vesz magának ám könyvet... ami ha minden jól megy és felvesznek akkor még a tanulmányaimhoz is jól fog jönni!! A könyv címe: A filozófia története az ókortól napjainkig.

Hazafelé is jó volt. Miután Dávid apukája hazszállított minket és anyámék nem voltak otthon, ezért az est további részét nálunk töltöttük. Megetettem a népet, aztán meg beszélgettünk... És ismételten tudtunk egymásnak új dolgokat mondani... :)
Szeretem őket...

Ehhem-ehhem!

Fáj a torkom. Holnap nem megyek suliba... Inkább itthon teázgatok, olvasgatok és alszok.
Úgy döntöttem ma éjjel megálmodom a sorrendet és hnap szépen kitöltöm a jelentkezési lapot. Mostanra lett elegem ebből. Hát nem teljesen mind1, hogy az ember a filozófiát vagy a vallástudományt választja?? Ó, dehogynem... :) Egyikkel sem tudok majd semmit sem kezdeni.
Szal ennyit erről. Teljesen mind1!!!! :)

De már várom nagyon! Egy kicsit félek is tőle... kitudi... 

Tuti Gimi hiányom van mert már egy ideje nem nézem, ugyanis nem bírom megszerezni Diegoootól a negyedik évadot. Pedig most totál jó kis kikapcsolódás lenne nézni ahogy Héli sír, Nétön haldoklik, valaki terhes... Ja, igen! Ez egyébként vicces... Mindneki azt hiszi magáról, hogy terhes mert azon a bizonyos esküvőn minden nőneműnek ugyanolyan táskája volt és naná, hogy összekeverték őket a szerencsétlenek.... :D De azon gondolkodom, hogy mi a jó fenének csinált egyszerre mindegyik terhességi tesztet... Na mind1. Amcsi sorozat... :) De az is lehet, hogy ez a rész nekem egy kicsit bonyolult és nem értem, hogy akkor most pontosan mi is történik...

Áááá igen!! Ma megkaptam Nórától a könyveket amiket rendeltem... Szikraváros és az Alkonyat.  Ha nem fájna a szemem - amit egyébként nem tudok, hogy mitől lehet... talán sokat ülök a gép előtt??? ááádehogy! :) - akkor állandóan olvasnék, de egyszerűen úgy érzem pár oldal után, hogy ha még egy betűt el kell olvasnom, akkor kiesik a szemem... Na mind1... igyekszem.

Most pedig megyek és nyalom tovább a macskafost...
Ja! és iszok egy teát... ismételten.... PEACE!

A város felett mindig sötét az ég...

Doon Harrow egy kicsit én is.
Egy kicsit én is Doon Harrow vagyok.
Ő Szikravárost... én meg a miénket...
Ő az övéit nem érti, én meg az enyéimet.
Néha neki is segítenek... és néha nekem is segítenek egy kicsit.

elképzelt

A téli éjszaka holdfény-melegénél a kifújt füst árnyékában didergek.
Szempilláimról jégcsapok merednek a rám tekintő idegenekre. 
Így védekezek.
Muszáj.
Ha körülnézek fáradt magán-magányokat látok.
Az ember kiplakátolja magát. Szembetűnő, önelégült ábrázat, céltudatos tekintet, tökéletes fogsor. 
Tudjuk hogyan kell eladnunk magunkat...
Tudjuk hogyan kell kinézni, hogyan kell viselkedni, hogy mit kell mondani...
...csak éppen azt nem tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Az öreg nénik vasárnaponként szépen felöltözve, kirúzsozott szájjal indulnak csoportosan a templomba. 
Előtte szidják az urukat, hogy már megint titokban ivott a pincében és kibeszélik a Julit, mert már két hete nem látták a misén.
Senki sem tudja, hogy múlt hét szerdán az ura agyonverte...

B@sszunk el mindent, de hirtelen...!!!!!!

Négy óra van...
Ami azt jelenti, hogy pontosan 2 órája látogattam meg utoljára a Petemet. Akit nem mellesleg Grafitnak hívnak, mert szürke a lelkem és egy mosómaci. 
Teljesen lényegtelen.
Egyébként ez is unalmas egy idő után. Persze van akit pár hétre teljesen rabulejt, de könnyen meg lehet unni. Ahogy minden mást is...

Jelenleg épp aktívan utálom magamat. Tudni illik eddig sem tanultam túl sokat, de amit mostanság csinálok az már nekem is elég feltűnően SOK! 
Ha emlékezetem nem csal, akkor ezek a "lázadj! akkor se! ne csináld amit mond! szarj le mindenkit!" hangok a fejemben múlthét szerdán kezdtek el velem szórakozni...
Hittanóra.
A tanár ismételten (mint mindig) totálisan kiakadva csörtetett be az osztályba és miután kórusban elnyomtuk neki a laudétur jézuszkrisztusz szöveget, mint vmi betanított birkák, ő bejelentette, hogy vegyünk elő papírt, az első kérdés: A bűn.... blablabla valahol meg vki szerint a Bibliából, ja és saját vélemény is. 
Megjegyzem: az az emberke vagyok a drága osztályunkból akire azt lehet mondani, h érdekli h mi is zajlik az hittanórákon...
Elővettem a papírt és ekkor hirtelen vmi odabenn kikattant, elborult az agyam és azt mondtam: NEM! Nem érdekel, nincs kedvem írni és ráadásul még gondolkodni sincs kedvem. Ahhoz sincs kedvem, h amit tudok, mert egyébként tudtam az anyagot, leírjam arra a szaros papírra.
Ennyi. Valami elszakadt bennem... De olyan jó érzés volt, csak ültem és bámultam ki a fejemből és vmi sokkal érdekesebb dologra gondoltam, mint arra, hogy ki szerint micsoda bűn meg h mikor van bűnbocsánat...

Nos, azóta volt már egy irodalomóra, aholis Arany balladái... (érettségi témakör) nem tudtam. Név, osztály, kérdés... és a papírt beadtam...
Volt egy pedagógia óra... (szarfos) már bocsánat! Doga, aholis Kicsién vmit összealkottam a papíron, de sztem nem sok köze volt a tananyaghoz...
Fasza egy nap volt ám a mai.... :)

Ja! Nem mellesleg hnap számonkérés 3 nyefi témakörből... Mi is a címük?
youtube.com, felvi.hu, msn, zene, honfoglaló... szerinted??????

2ség...

Valami kétségbeesés féle lett úrrá rajtam az elmúlt pár percben.

Az a gondolat kezdett el foglalkoztatni, hogy mi van, ha én itt nagy okosan várom a halálom, hogy akkor majd biztosan minden kérdésemre választ kapok, meg amúgyis, ott majd biztosan eddig teljesen értelmetlennek tűnő dolgok kapnak majd értelmet... és aztán egyszercsak meghalok és nem lesz semmiféle Isten, nem lesznek válaszok és ráadásul még angyalkák sem lesznek odafenn... Bár kitudja... lehet hogy már eleve elrendeltetett, hogy nekem a pokolban a helyem. Lehet, hogy egyátalán nem vagyok olyan jó, mint ahogy azt eddig képzeltem... Sőt!!! Még tovább megyek! Mi van, ha épp most élem ezernyolcszáznegyvenkettedik életemet a pokolban...
Hogy a fenébe kerültem én ide...? És egyátalán ki vagyok én? Mit kéne tennem???
Most akkor váltsam meg a világot...?
Miért?
Miért ez a sok izé meg a mindenek?

Nahát... most egy kicsit kétségbeestem...

...ennyi...

Most legszívesebben leülnék a semmi szélére és elszívnék egy szál cigit...

Yael Naim - Far Far

 

Szél, vihar, szélvihar...

Szeretem a szelet. Megfoghatatlan és a fákkal üzen, színeket fest nekem és a világ ezer illatát hordja elém. Felhőket terel végtelen utakra, hangot, port szállít el messzire. Olykor a hó szépségét mutatja, egyenesen az arcodba sodorja az apró hópihéket.
És van amikor dühöng, őrjöng, mint egy őrült. Elcseni nyakadból a sálat és a füledbe csípős hideget kerget és szavakat sikít, melyek órákig tudnak fájni.
...de néha lágyan simogat a nyári forróságban. Csillapítja haragod a forró augusztusi estéken.
Ölelhet lágyan és ölelhet folytogatóan.
Kincseket hozhat és kincseket vihet.
Mutathat és takarhat.
Lelket táncoltat, kendőket röptet, papírsárkányt emel a felhők közé...
Élteti a tüzeket.
A hajadba kap és táncol vele. Megtáncoltat minden egyes tincset. Játszik a füsttel amit kifújsz. Elviszi vele minden gondod.
Az Ősz, az a cifra köpönyeges, megindítja nyelvét. Minden titkot elfecseg.
És van, amikor meg sem moccan. Súlyosan nehezedik a házak tetejére.

Egy temetés mindig kisírt szemeket és kérdéseket hagy maga után...

Minden temetés egy kicsit az én halálom is. Minden halott egy kicsit az én halottam is.
Amikor temetésre megyek, az egész ceremónia alatt a saját halálom jár a fejemben. Vajon az mikor lesz? Hányan lesznek ott? Kik? És ha most halnék meg?
Vajon hogy élnék meg azok az emberek a halálomat, akik a legközelebb állnak hozzám.
Vajon hova jutnék? Mit éreznék akkor?
És természetesen eljutok ahhoz a kérdéshez is, hogy vajon van-e valami értelme a létezésnek. Vajon miért is vagyunk mi itt. Sőt! Itt vagyunk mi egyátalán? Vagy vagyunk-e egyátalán, létezünk-e?
A halott mindig olyan nyugodt. Mintha az élet összes terhe leszállt volna a válláról.
És a halott családja. Nézem az arcukat amikor az utolsó útjára kísérik szerettüket.
Vajon mindent megcselekedett mielőtt meghalt? Vajon tudja-e, hogy meghalt? Meghalt egyátalán?
Annyi kérdés és nincsenek válaszok. Vajon ő már megkapta a válaszait? És ha igen, elégedett-e velük?
Mire gondolhat egy ember mielőtt meghalna? Végső összegzést tart, számotvet? Megnyugszik?
Talán dühös és nem akarja, hogy vége legyen?
Láthatja az ember a sáját temetését? Együtt sírhat az őt siratókkal?
A halál kegyes és mindig akkor jön, amikor szükségünk van rá? Vagy a halál az akit nem szabad szeretnünk, mert életet rabol? 
Vagy épp a halál az, aki választ ad és felnyitja a szemeket...? 

Talán az utolsó perceinkben élünk igazán...



Egy temetés mindig kisírt szemeket és kérdéseket hagy maga után...


† R.I.P. †