Hát a péntek...

Február 20-án volt Ágnesünk 18-ik szülinapja. Én egy igazán felejthetetlen szülinapi ajándékkal leptem meg, ugyanis elvittem őt 30Y koncertre. Erről természetesen Ágnes nem tudott, mert volt olyan kedves és nem járkált összevissza Esztergom utcáin és így nem látta meg a plakátokat. Így hát csak annyit tudott, hogy február 20-án, pénteken fél7re be kell jönnie Egomba aztán majd meglátja mi lesz az ajándéka.
Nos a meglepimet egy kicsit elrontották, mert Ati elköpte Áginak, hogy azon a bizonyos pénteken Egomban 30Y koncert lesz... az UTOLSÓ pillanatban... De hála az égnek Ági ettől még nagyon örült a hepajnak!!!! :)

Nos hát mi csapatostul átvonultunk Párkányból Egomba azon a bizonyos drága hídon ahol telente, suliból hazafelé mindig szarrá fagyok... Egy kis késéssel (természetesen) meg is érkeztünk a bástyához, aholis Ágnesünk már várt minket... Egy kicsit megvárakoztattuk szegényt, de nem volt mérges vagy hasonlók.... :) Sőt! Sztem számított is rá hiszen tudta, h Andris is velünk van... :P

Nos hát molcsi (ahol életemben először jártam) és az a bizonyos harminc darab ipszilon! Előtte meg vmi Jurij játszott, akikről még az életben nem hallotam... Annyira nem volt gáz az ő zenéjük sem, de amíg játszottak én inkább kivonultam és Atyoval (akit már ezer éve nem láttam) meg egyéb más emberkékkel beszélgettem...
Amin abszolút de nagyon nagyot lepődtem, hogy találkoztam pár exosztálytársammal... Örültem nekik, mert már őket is nagyon régen láttam... :)

És akkor ezután nem sokkal végre télleg elkezdődött az a bizonyos várvavárt koncert... Beck Zoli hangja, a tömeg, a zene, a barátaim és még a levegő hiánya is vmilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy vmi eddig ismeretlen állapotban tomboljam végig az éjszakát...
Orrbarúgtak, tapostak a lábamon és lábakat tapostam... és hihetetlenül boldog voltam... és még azt is bevallom, hogy a kedvenc számom alatt (Ül és vár) elsírtam magam... Azon az éjszakán olyan szinten jól éreztem magam, hogy még az sem érdekelt, hogy leöntöttek sörrel, mert még abban is a jót láttam: legalább hideg... :D

Ági alapból hatalmas vigyorral a képén járkált teljesen szét volt csúszva a csaj, de a tetőpont az volt amikor Beck Zoli (Andris jóvoltából) bejelentette, hogy a tömegben valahol itt tombol egy Ági, akinek épp ma van a szülinapja szóval boldog szülinapot neki... Na akkor sikító rohamot kapott és továbbra is széles vigyorral a képén próbálta mindenki tudtára adni, hogy bizony ő az a bizonyos Ági... :) Ja igen... és azután benyomták a Bogozd ki-t, ami fokozta a sikítórohamot... mindenkinél, nem csak Áginál.... :D

Ez az este arra is jó volt, hogy Andrásom megbizonyosodjon róla (kb. ezredszer) hogy nagy tehetséggel rendelkezik azon a területen, amiben én egyébként a leggyengébb vagyok... hogy összehaverkodjon vad idegen emberkékkel (pl. a 30Y mendzserével) és ledumáljon velük egy újvári koncertet... :D
Hihetelen ez a gyerek... na de ezt eddig is tudtuk... :P

Szóval.. nekem most nagyn jó, és 2009. feb. 20-át én most úgy könyvelem el, mint eddigi életem egyik legjobb napját.... :)

Hallgass!!!
 
bogozd ki
ül és vár:
nézhetedis(mer Beck Zolit nézni éneklés közben jó!!! :D)    
hallgathatodis (vmivel jobb minőség...)


A koncertről hamarosan képeket is publikálok, feltéve ha Ágnesem hajlandó lesz feltolni magát msn-re és küldeni párat... :)

   addigis itt egy Zolis (ez a kedvencem...)