A téli éjszaka holdfény-melegénél a kifújt füst árnyékában didergek.
Szempilláimról jégcsapok merednek a rám tekintő idegenekre.
Így védekezek.
Muszáj.
Ha körülnézek fáradt magán-magányokat látok.
Az ember kiplakátolja magát. Szembetűnő, önelégült ábrázat, céltudatos tekintet, tökéletes fogsor.
Tudjuk hogyan kell eladnunk magunkat...
Tudjuk hogyan kell kinézni, hogyan kell viselkedni, hogy mit kell mondani...
...csak éppen azt nem tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Az öreg nénik vasárnaponként szépen felöltözve, kirúzsozott szájjal indulnak csoportosan a templomba.
Előtte szidják az urukat, hogy már megint titokban ivott a pincében és kibeszélik a Julit, mert már két hete nem látták a misén.
Senki sem tudja, hogy múlt hét szerdán az ura agyonverte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése