2009. február 17., kedd

betegeskedés...

Hihetetlen, hogy egy hete már annak, hogy folyamatosan fújom az orrom! És kifújom.... ééééééééés semmi, mert fújhatom megint és megint...!
Folyamatosan valami nyomást érzek a fejemben... és amikor köhögök olyan, mintha a ház össze akarna dőlni... pedig jó nagy ám ez a ház.... 
Szóval igen... beteg vagyok... és igen, ez kiakaszt...! 
Na de mind1, mert csütörtökre már meg is gyógyulok hiszen pénteken nekem 30Y koncertre kell mennem!!! :)


Arról még nem is írtam, hogy szombaton moziztunk. Na mit néztünk meg, na mit??? Hát az Alkonyatot. Jó a film egyébként... na de a könyvvel semmiképpen sem lehet egy lapon említeni! Sokmindent nem úgy képzeltem el, ahogy a filmben megcsinálták és sok olyan részt kihagytak amit (szerintem) érdemes lett volna belerakni... de hát ők tudják... 
Na mind1...
De Edward ragyogása katasztrofális volt! Ezt elcseszték! Nem kicsit! Nagyon!!!
Nem baj, ettől függetlenül még ugyanúgy szerelmes vagyok a vámpírokba és Edwardba is! :D
De most nem fogok itt ódákat zengeni róla... senkit sem érdekel.. Aki szereti, szereti aki meg nem... hát.. magára vessen.... :)


Ott tartottam, hogy szombaton moziztunk Andiékkal. Egyébként már akkor is nagyon végem volt, de még bírtam a gyűrődést. Hát a vonatút az természetesen oda is vissza is istenkirály volt. Nem tudom, de imádok vonatozni...
Szerencsénk volt, mert Andi anyukája kivitt minket az egomi állomásra szal nem kellett órákat gyalogolni át a hídon... 
A Westendről meg ugye tudjuk milyen csodákat is rejt... Komolyan mondom már csak attól is nagyon jól érezné magát az ember ha leülne és bámulná az embereket. Nagyon sok furcsa lényre lehet ott bukkanni... :)
Ja igen! Képzeljétek soppingoltam... ÉN!!! és ami még ennél is megdöbbentőbb: Andrissal!!! Vettem egy bugyit, melltertót és egy táskát. És mivel ha westend akkor libri, ha meg libri akkor Enikő feltétlenül vesz magának ám könyvet... ami ha minden jól megy és felvesznek akkor még a tanulmányaimhoz is jól fog jönni!! A könyv címe: A filozófia története az ókortól napjainkig.

Hazafelé is jó volt. Miután Dávid apukája hazszállított minket és anyámék nem voltak otthon, ezért az est további részét nálunk töltöttük. Megetettem a népet, aztán meg beszélgettünk... És ismételten tudtunk egymásnak új dolgokat mondani... :)
Szeretem őket...

Nincsenek megjegyzések: