Hát eljött végre ez is!
szeptember
de nem akármilyen ám! Egyetemista lettem!!! Beiratkoztam, aztán rögtön el is rontottam a leckekönyvemet.... (most vehetek újat).
Majd voltam egy csudálatos évnyitón! Annyira jó volt hallgatni az atyát, olyan régen voltam már templomban, meg hát... azért csak hozzászokik az ember 4 év alatt... Bár ez református istentisztelet volt... Még az is lehet, hogy azért tetszett ennyire. Más volt, emberibb és őszintébb.
Annyira várom már a hétfőt, hogy elkezdődjön végre a tanítás... Biztosan bolond vagyok, de annyi érdekes dolgot fogok majd tanulni, hogy teljesen be vagyok zsongva. :)
Pestet viszont nem szeretem... Furcsa egy város. Rémisztő az a sok üres tekintet, amivel az ember összetalálkozik a villamoson meg a metrón. Mindenki egyedül utazik. Senki nem beszél senkivel. Senki nem köszön a másiknak vagy az ellenőrnek. Mindenki csak vonul, mint a birkák.
Elhatároztam még az elején, hogy én nem leszek bunkó pesti! Próbálok mosollyal az arcomon végigvonulni az utamon a suliig meg vissza. Még az ellenőröknek is köszönök, néznek is rám ezért nagy, csodálkozó tekintettel.
Az albérlet, ahol lakom, megállt a fejlődésben valahol a 80-as évek tájékán. Nagyon tetszik! Minden öreg, kopott, használt és érezni lehet az évek illatát a lakásban. Találtam a fürdőben egy nagyon régi zöld szappant, aminek a közepén még mágnes van. Emlékszem, ilyen még nekünk is volt mikor kicsi voltam...
Kíváncsi vagyok milyen az ősz Pesten... Már alig várom! Végre tele lesz minden színekkel, széllel, esővel meg köddel...
Csak most reggelente nem a buszt fogom várni a házunk előtt cigarettával a kezemben, hanem a villamost...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése