Amikor ezt az utat választottam, arra gondoltam, hogy talán ez lesz a legmegfelelőbb, a hozzám illő...
Lehet, hogy tévedtem?
Nem szeretem sem Pestet sem pedig a filozófiát. Pedig most mindkettőből elég nagy adagokat osztott nekem az élet.
Jelenleg még az sem boldogít, hogy vallástudományt fogok tanulni nem pedig filozófiát, mivel ebből sem érzékelek semmit... Tanulok filmelméletet, kommunikációt, három féle filozófiát, és van heti egy órám aminek elméletileg a vallástudományról kellene szólnia... Kellene... merthogy nem arról szól. Persze a tematika az szépen leírja, hogy mit is kéne nekem tanulnom, de az órán valahogy nem olyan információk hangzanak el amiket bármilyen szinten is a vallástudomány kategóriájába lehetne sorolni... Oké, lehet, hogy ez még csak az első félév ami bevezető meg alapozó jellegű, de azt hiszem, most egy kicsit megengedem magamnak, hogy e miatt szomorkodjam és dühöngjek időnként.
A filozófiáról meg annyit, hogy isteni folyamatosan azt hallgatni a hetente három napon keresztül, hogy akkor most melyik nagyokos szerint hogyan is kéne bebizonyítani, hogy Isten létezik-e vagy sem... Olyan istenképet állítanak az ember elé, aminek még csak a feltételezése is istenkáromlásnak minősül... szerintem. Meg jönnek itt nekem a matematikával meg a geometriával, hogy majd ha azt értem akkor kellő tudásom lesz az ideák világáról meg erről az egész szennyről amiben élünk...
Tanulok héberül is. Ennek örülök. Meg annak is örülnék, ha néha lenne annyi eszem, hogy leüljek és tanuljak... Csak valahogy semmi nem viszi rá az embert mikor már órán sem érti, hogy akkor most mi a szótő meg melyik rag megy hova és hogy tulajdonképpen miért is lesz a sövából vmi más magánhangzó, meg hogy mikor kell a főnevet státusz konstruktuszba rakni...
Az is kiakaszt, hogy ebben az országban az ember meg van lőve lakcímigazolóbiszebasz nélkül. Még a könyvtárba sem engednek be ha olyanod nincs!
Meg az is szar, hogy amióta itt vagyok nincs más csak a suli meg az albi. Ha nekem még egyszer azt mondja valaki, hogy az egyetem az buli orrvérzésig kinevetem... meg lehet, hogy meg is ütöm! Egyelőre ott tartok, hogy egy "hozott" barátom van. Lívi, aki volt osztálytársam. Vele nincs is semmi gond, csak egy kicsit (na jó, nagyon!!!) rendetlen, de én meg rendmániás vagyok... (anyukám szerint mondjuk nem :))
Olyan rossz, hogy nem tudok senkivel igazán beszélgetni. Az az érzésem, hogy ezen az egyetemen a szabad bölcsész szak azon emberek gyűjtőhelye, akiket nem vettek fel oda, ahova szerettek volna menni. Mindenki azt tervezi körülöttem, hogy hova is menjen el innen a lehető leghamarabb... Én meg csak pislogok... Nem mintha ez lenne álmaim iskolája, de azért mégiscsak ezt szerettem volna tanulni, és szeretem is, csak valami mégsem jó. Lehet, hogy bekattanok ettől a pesti életmódtól. Folyamatosan két véglet között tengek-lengek: az aluljárók meg a Ráday utca. Egyik a hontalanok otthona a másik meg a milliomos külföldiek pénzköltési lehetőségeinek kismillió verzióját rejti magában... Na meg ugye itt van a HTK is, amit szeretek ugyan, csak azt nem amikor rohanni kell héber órára, hogy az ember nehogy a tanár után érjen be órára, mert akkor várhat negyvenöt percet amíg vége az első résznek és a reklámszünet alatt besettenkedhet a terembe...
A villamost se szeretem. Mindenki olyan idegen. Az emberek általában egyedül közlekednek és csak szigorúan a saját dolgaikkal foglalkoznak. A metró meg kilopja a levegőt az ember tüdejéből. Olyan fura szag van odalenn. Az ellenőröket viszont szeretem. Már csak azért is, mert senki sem szereti őket. Pedig ők is csak a munkájukat végzik. És van aki még rendes is. a múltkor is jó étvágyat kívánt az egyik mikor épp teli szájjal bandukoltam én is a csordával a mozgólépcső felé... Szerintem nincs velük semmi baj...
Lehet, hogy csak az a bajom, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak.... nem tudom, de most valami nagyon nem jó...
3 megjegyzés:
Pest = Megszokás. Kell egy burok, ami mögött te vagy, különben csak azt látod, hogy másnak milyen burkai vannak.
Egyetem, filozófia, sötöbö. Ha tényleg nem szereted, lépj ki. Szerintem bármikor, bármit folytathatsz az életedben. Hidd el. Tudom.
Szerintem érdemes elvégezni ezt a szakot. Soha ne azt vedd alapul, amit mások mondanak.
Mindig csak az hajtson, amit te gondolsz, érzel, amiben te hiszel.
Különben meg nem sok ember meri bevállalni, hogy ilyen mélységekben is tanulhasson.
Az ember mindig a saját tapasztalataira hagyatkozik. Tanácsot adhat, de az nem mindig jelent biztos támpontot.
Én abban hiszek, hogy mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia és saját magának kell bejárnia azt az utat, amit ő választott,
amire lehetőséget kapott, amit felismert és célul tűzött ki az életében. Ha valamit nagyon elakarsz érni az életben, azért mindent meg fogsz tenni.
Ha igazán hiszel benne, akkor senki és semmi nem tántoríthat el, hogy valóban elérd a céljaidat, megvalósítsd az álmaidat.
Budapest már nagyon régen elvesztette egykori szépségét, sok minden megváltozott. Nekem is vannak az életemben, olyan pillanataim, amikor teljesen elfog
az idegenkedés érzése, amikor nem találom a helyemet, amikor legszivesebben soha többé nem látnám a fővárost. Azonban mindig megtalálom azt a fajta szépségét is,
Léteznek szép helyek is, ahol az ember valóban jól érezheti magát, mert Budapest sem csak egy koszos nagyváros. Az emberek viszont megváltoztak és erősen kihatással van a környezetre. A Ráday utca egy igényes hely, ez nagyban köszönhető az ottan élő embereknek is, de az egyháznak is. Sokszor megfordulok ott. Van ott egy jó könyvtár is, a teológia könyvtára, de nem messze található a Szabó Ervin Könyvtár is.
A héber nyelv nem könnyű, soha nem is volt az. Én nem szerettem, de tanultam, és néha előveszem, ha valamit nem értek.
Van valami kedvenc helyed is Pesten?
Megjegyzés küldése