Egy perc hosszúságát és tartalmasságát igazán csak akkor tudjuk felbecsülni, amikor várunk... Itt nem valami nagy dologra kell gondolni, elég ha eszedbe jut, hogy mikor melegítetted utoljára mikróban a kajádat... Az az egy perc amíg várod, hogy a tej a kedvenc bögrédben felmelegedjen rengeteg lehetőséget tartogat, de mi mindig elszalasztjuk... csak várunk.
Azt várjuk, hogy már nem kelljen várni...
A legrosszabb az, hogy néha arra várunk, hogy jöjjön már a nap, amikor végre elkezdhetünk élni.
Pedig az ember aztán igazán tudhatná, hogy egyszer meghal...
1 megjegyzés:
Van, amikor az ember kénytelen várni. Jobb híján.. De tetszett ez a bejegyzés, elgondolgoktató. :)
Megjegyzés küldése