Na jó, valójában nem annyira, mint lehetne...
Egész nap itthon ülök. Természetesen a gép előtt. Reggel uram ébresztett, méghozzá azzal, hogy neki be kell köttetnie a Bc. munkáját és gyorsan mondjak neki egy könyvkötőt. Hát majdnem káromkodtam egyet... De aztán inkább gyorsan mondtam neki egy könyvkötőt...
A csodálaos ébresztőm után szépen felkeltem, megebédeltem, lezuhanyoztam és gondoltam meglepetésképp viszek az én drága uramnak ebédet, mert töltött hús volt itthon és tudom, hogy ő azt nagyon szereti. Kb. 10 perc alatt elkészülődtem és el is indultam. Nagy mázlim volt, mert épp egy bácsi igyekezett hazafelé és egyszerre értünk a lépcsőházuk ajtajához, szóval nem kellett becsöngetnem, így hát mégnagyobb lehetett a meglepetésem... Tittus (uram hugocskája) nyitott nekem ajtót én meg gyorsan és hangtalanul jeleztem neki hogy psszt! Uram éppen zuhanyozott, szóval megvártam őt a szobájában... Szegény... meglepődött rendesen, mikor meglátott, hogy ott csücsülök az ágyán :D
És a történet teljesen rendben is lett volna, ha nem épp az érkezésem előtt 10 perccel rendelt volna magának pizzát... :S Na mind1... ez az én formám... De jó, mert legalább láttam őt és megörült a kedvenc kajájának... :)
Kicsit kiakaszt egyébként, hogy mind2en itthon vagyunk mégis alig találkozunk, mert azt a szaros munkát kell írnia... Na nem baj, mindjárt vége és akkor majd mindent jól bepótolunk! Most egyelőre arra koncentrálunk, hogy aludjon is egyen is, maradjon némi ép esze is, de közben hétfőre mindneképpen készüljön el... kedden van a leadási határidő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése