2009. október 12., hétfő

megdugod, használod, eldobod


megint ideges. ereiben dühösen lüktet a vér. a körmét rágja és szorong. a sarokba kucorodott, távol az ajtótól. minden idegszálával figyel, les... bámul a sötétbe. reszket, hideg van. várja, hogy mikor rontanak rá, hogy új kuncsaft érkezett, hogy ismét vetkőzni kell, beengedni egy újabb ismeretlent...
...
nézi a félig égett cigarettát, ahogy átlátszó képeket rajzol az üres térbe a füst. körmeiről a lakk lekopott. alattuk fekete csíkok sikoltanak szappanért, s vízért...
ő maga meg szabadság, s igaz szerelem után...

6 megjegyzés:

ګথਣकऎ-ڤ-ਣऎٵۋሱጺ írta...

jóvan jóvan :) kezdesz rohadni?

Névtelen írta...

nem érdemel, aki bánt
esetleg ha megbánja,
megpróbálhatsz bízni újra
de sokkal jobban kell vigyázni,
mert lassan hegednek
a sebek, s elveszhet végérvényesen,
aki felelőtlen s érdemtelen
mikor milliók vágynak társra,
és jók is és áldozni képesek

Pablo Hajnal írta...

"La Dificultad" (A nehézség)
www.pablohajnal.blogspot.com

Eiri Yuki írta...

Nagyon szép a rajz. Te rajzoltad?

Kurva? Kiszolgáltatosság. Remények. Ezek nehéz dolgok az életben.

Ezerarcú írta...

szia!
nem, nem én rajzoltam... találtam :)

Cecília írta...

a teste nem, de a lelke mért ne lenne szabad?