2011. február 10., csütörtök

rossz, jó, rossz...! jó?


Bár sokan nem hiszik, de tényleg nem tudtam.... Bár tudtam volna! De ha belegondolok, nem tudom min változtattam volna. Mindenki ismeri ezt az érzést... Mindig az kell, ami nem lehet a tiéd. Mindig azt akarod tenni, amit nem szabad.
Én nem akartam ezt... te sem, ő sem... Tudom senki sem... De így történt. Sosem alakul majd úgy, hogy mindenkinek jó lesz, de legalább próbáljuk meg kihozni belőle azt a verziót, ami senkinek sem lesz rossz...
Van ilyen?
Biztosan nincs...
Már most van olyan, akinek rossz... Gondolom nem is kicsit. Tudni nem tudhatom, mert nem vagyok méltó rá, hogy elég közel álljak ahhoz, hogy mindent megértsek vele kapcsolatban...
Nem érzem úgy, hogy rosszat tettem volna, de azt sem mondom, hogy ártatlan lennék...
Ezt az a helyzet amikor visszanyal az a bizonyos fagyi...

De hamarosan történik majd valami jó is! Igen! Mindenképpen történnie kell hamarosan valami jónak is!

2011. február 9., szerda

ne legyél nekem senkim

Talán nem leszek öngyilkos sohasem... talán nem is akarok az lenni. csak le kéne zárni egy szakaszt, de véglegesen... kitörölni a fejemből minden emléket, mert mind hamis volt, egy sem volt igaz sosem. Megtörténésük pillanatában is csak hazugságok voltak, elképzelt dolgok, hamisak. Délibábok. De én annyira szerettem azokat a dolgokat, azokat a pillanatokat... Rák vér... naiv lány!

Most akkor nekem nincs szívem vagy neked?
Én rontottam el vagy te? Mi nem lehettünk azok. Olyan, hogy "mi" sosem volt... és mos már nem is lesz soha. Hiszen te csak magadnak tudsz lenni.
Lehet, hogy én kitörölnélek, de te sosem írtál be engem oda a mélybe... Jól tetted. Törölni nehéz. Nincs elég sav lemaratni, nincs elég kés kivágni, letörnek a körmök ha kaparom, kihullanak a fogak ha próbállak kiharapni...

A halál vajon kitöröl mindent...?