rossz, jó, rossz...! jó?

Bár sokan nem hiszik, de tényleg nem tudtam.... Bár tudtam volna! De ha belegondolok, nem tudom min változtattam volna. Mindenki ismeri ezt az érzést... Mindig az kell, ami nem lehet a tiéd. Mindig azt akarod tenni, amit nem szabad.
Én nem akartam ezt... te sem, ő sem... Tudom senki sem... De így történt. Sosem alakul majd úgy, hogy mindenkinek jó lesz, de legalább próbáljuk meg kihozni belőle azt a verziót, ami senkinek sem lesz rossz...
Van ilyen?
Biztosan nincs...
Már most van olyan, akinek rossz... Gondolom nem is kicsit. Tudni nem tudhatom, mert nem vagyok méltó rá, hogy elég közel álljak ahhoz, hogy mindent megértsek vele kapcsolatban...
Nem érzem úgy, hogy rosszat tettem volna, de azt sem mondom, hogy ártatlan lennék...
Ezt az a helyzet amikor visszanyal az a bizonyos fagyi...

De hamarosan történik majd valami jó is! Igen! Mindenképpen történnie kell hamarosan valami jónak is!

ne legyél nekem senkim

Talán nem leszek öngyilkos sohasem... talán nem is akarok az lenni. csak le kéne zárni egy szakaszt, de véglegesen... kitörölni a fejemből minden emléket, mert mind hamis volt, egy sem volt igaz sosem. Megtörténésük pillanatában is csak hazugságok voltak, elképzelt dolgok, hamisak. Délibábok. De én annyira szerettem azokat a dolgokat, azokat a pillanatokat... Rák vér... naiv lány!

Most akkor nekem nincs szívem vagy neked?
Én rontottam el vagy te? Mi nem lehettünk azok. Olyan, hogy "mi" sosem volt... és mos már nem is lesz soha. Hiszen te csak magadnak tudsz lenni.
Lehet, hogy én kitörölnélek, de te sosem írtál be engem oda a mélybe... Jól tetted. Törölni nehéz. Nincs elég sav lemaratni, nincs elég kés kivágni, letörnek a körmök ha kaparom, kihullanak a fogak ha próbállak kiharapni...

A halál vajon kitöröl mindent...?

reklám

a zene jó. a zenét mindenki szereti. hallgasd meg. lehet, hogy tetszeni fog. nem biztos, de lehet. de ha tetszik, kérlek szavazz egyet, hogy megadd másoknak is az esélyt, hogy csodákat éljenek át egyszerű koncerteken. köszönöm!

http://www.talentometer.hu/nevezettek/jovilagvan


Még több zene: www.jovilagvan.com

fojtogató csend

Csak a szarvasagancsok látszanak ki a bokrok mögül. Arany minden. Barna az ég is. Eső illat van, meg nedves föld szaga kavarog a levegőben. Megmutatkozik az ősz. Fest...
Ami hallatszik, az meg a dühítő csend. Dühítő, mert az ősz minden szegletében érződik a kimondatlanság, a megfogalmazatlanság, az elhallgatás.
Sokáig maradsz még? Megleptél. Hogyhogy visszatértél?
Tudod, könnyebben elviselnélek, ha kicsit hangosabb lennél. Nem. Nem is hangosabb, inkább őszintébb. Kezdj már magaddal valamit! Csapj zajt, ordíts, lüktess, sikolts...
Vagy kérlek, legalább neszezz...

újra?

születés
Valami újat kéne kezdeni... új év van. Legyek én is új. Belül, mert hisz kit érdekel a külcsín, ha belül beteges sárgán terjed a rothadás.
Kevés vagyok.
És kicsi.
Semmi vagyok.
Pici.
Nincsenek képek. Nincsenek világok.
Elveszek?
Egyszer majd megtaláltok?
Csöpög, kopog, sósan tapadósan a bú. Bánat fátyol homályosítja látásom, ami így is elég nehézkes. Vaksi vagyok. Csak a sötétben tapogatózom.
Hiába akarom, nem látok belétek. Beléjük.
Senkibe.
Nem lehet.
Azt sem tudom, hogy én kivagyok. Ez? Az? A kettő vegyülete...
Valami veszélyes kémiai anyag. Valami robbanékony, lobbanékony vegyület.
Egy torzszülött a púdervilágban, vagy egy hattyú az orkok között?
Ki vagyok én?
Anyám lánya? Vagy apámé? Szeretőd, húgod, anyád,barátod, ellenséged, mostohád?
Vagyok én valakid? Van hozzád közöm?
S ők? Ők tudják ki vagyok én? Ismernek? Tudják, hogy milyen vagyok? Hogy mit szeretek, hogy mit akarok, mi az ami hajt, ami vezet, ami világít előttem. Amiért még nem adom fel, amiért még megyek tovább.

élet
Van bennem szív. Van bennem tüdő, s abban kátrány. Méreg.
Van bennem vese, máj, belek. Belekben más testek. Részek. Némelyek éltek, némelyek nem.
Van bennem műanyag.
Van bennem vér is, keringés is.
Ezek vagyok én? Én vagyok ők? Mi egyek vagyunk?
A testem vagyok én?
Hol van az aki szeret, aki gyűlöl, aki megment, vagy aki elátkoz? Aki megért, akit megértesz, aki feláldoz, aki meghátrál, aki előretör? Hol?

halál
Ti odabenn! Ott az agyban. Hangosan motoszkáló jószágok! Pofáztok és háborúztok, gyűlölködtök és pocskondiáztok. Hallgassatok!
Hallgassatok már el! Hallgassatok... Kérlek... hagyjatok... Csak egy kicsit hagyjatok... magamra...

statisztika

... hogy háromból kettő hülye, elfogadom... de hogy pont az a kettő?! na ez meglep...

vége

Azt hiszem, a hétvégén néhány dologra rájöttem. Az most már teljesen biztos, hogy nem várok tovább, mert nincs mire. Többször nem csinálok magamból hülyét. Nem vagyok kíváncsi idiótábbnál idiótább kifogásokra és magyarázatokra. Talán még maradt egy pár megválaszolatlan kérdésem, de majd idővel elfelejtem és nem is fog annyira érdekelni az a válasz. Elképzelhető, hogy egy jó darabig nem fogok majd senkiben sem bízni, vagy hinni, ami nagy visszaesést jelent, mert egész eddigi életemben azon dolgoztam, hogy képes legyek a saját magam alkotta korlátaimon túllépni...
Nincs mit magyarázni, ennek vége van. Nem akarok hallani sem megbocsátásról, sem elfelejtésről, sem újrakezdésről... Úgy érzem én kinyitottam egy-két ablakot, próbáltam integetni, kiabáltam, hogy hahó összedől a várunk, de ő valami teljesen mással volt elfoglalva és még azt sem vette észre, hogy közben rám omlottak a falak... én kimászok onnan segítség nélkül, csak kérlek hagyj békén...! most egyedül akarok lenni...

...ezt a darabot is kitépem a szívemből és kidobom a rothadó szemétbe, egyék meg a kutyák... nekem nem kell, csak bűzölögne odabenn...

kiakad

Ma mindenki beköszönt egy kicsit, aztán lelépett, vagy épp közölte, hogy mennyire rosszul csinálom, amit csinálok, esetleg a fejemhez vágta, hogy minden rossz miattam van...
Én meg azon töprengtem, hogy az eddigi egyetlen olyan baráti kapcsolatom, amiben nem volt soha semmi probléma, épp az elmúlt napokban karcolódott meg... és ugyan nem tört össze, de mégsem olyan szép fényes mint eddig volt.
Meg azon is gondolkodtam, hogy ez a sztori a jókról, akik majd elnyerik méltó jutalmukat, mekkora kamu. Én nem azt mondom, hogy én lennék a kedvesség és a jóság megtestesítője... csak, hogy mindig mindenre azt mondom: oké, persze, szívesen, tessék, nyugodtan, semmi gond, ugyan, hiszen semmiség... Aztán amikor én kérek valamit, akkor meg rámbasszák az ajtót és felháborodva a fejedhez vágnak olyan dolgokat, amikhez nincsen semmi közük...

Isten valami sokkal izgalmasabbal lehetett elfoglalva amikor engem kitalált, mert egészen elcseszettre sikeredtem... Hangosak a gondolataim, meg nem is tanulok, amikor épp nincs mit...

Meg aztán vannak emberek, akik mintha tárgyakká válnának egyes emberek szemében, úgy beszélnek róluk, mondván én hoztam ide... És én ekkor igazán felbaszódva annyira visszakérdeznék: "igen? és téged ki hozott ide? te jöttél magadtól? neked engedély sem kellett?"
Nem mintha nem tisztáztam volna előre mindenkivel személyesen, hogy akkor jó lesz, nem lesz jó, hogy legyen, mi legyen...

Tudjátok mit? Azt üzenem mindőtöknek, hogy kurvára basszátok meg és kurvára ne szóljon hozzám senki az elkövetkezendő napokban... Valamint, hogy tanuljatok meg felelősséget vállalni és ne hárítsatok folyton. Meg annak is örülnék, ha mostantól nem kérne tőlem senki semmit...

pótolhatatlanság

A barát rubrikánál egy hiányjel mutogatja magát... kacérkodik, de könnyes a szeme, mert ő is magányos.

kés

... amikor az embert úgy hátba szúrják, hogy a gerincét súrolja az a kés, kicsúszik a talaj a lába alól... akkor végiggondolja, hogy vajon miért történhetett ez vele...
... van az a bizonyos csacsi, vagy nevezzük inkább szamárnak, az kevésbé megmosolyogni való, kedveskedő megjegyzés, akit a köztudatban elterjedtek szerint (valamiért) csak akkor használnak, ha nincs ló... Nem az én tisztem minősíteni, hogy a szamár vagy a ló a hasznosabb, de ugye az ember ha választhatna, azért mégiscsak inkább lenne paci mint csacsi...
Nos igen ám, de az esetek nagy többségében az emberlánya kurvára nem választhat... a betöltendő pozíció adott. Marad az elfogadás vagy az elutasítás lehetősége, aminek megnyilvánulási formái vagy egészen rejtettek (már amennyire rejtettek lehetnek) vagy jön a dráma dráma dráma...
A köztest választottam, bár belül felemészt a düh, a tehetetlenség, a felháborodás és a kétségbeesés érzése.
Soha nem veszekedtünk, soha nem vitáztunk. Nem voltak nézeteltéréseink, összekülönbözéseink. Csak élveztük a szabad véleménynyilvánítást, a megértettséget, azt, hogy jó így ahogy van.
Voltak azok a bizonyos félszavak, azok a sanda tekintetek, a mindent eláruló mosolyok. Jó volt! Soha nem lesz már olyan, mert a szemem nem tud úgy nézni, mint eddig... most egy kicsit mást lát...
Nem szeretem a múlt időt, bár vannak helyzetek, amikor rákényszerülök, hogy használjam... A múlt már elmúlt, véget ért, nincs többé. A jelennel meg az a baj, hogy megfoghatatlan, nem is létezik... ahogy a jövő sem...
A konklúzió tehát az, hogy semmi sincs... Minek agyalok tehát ezen az egész szaron? Mert rohadtul fáj bassza meg!!!!

második

És igen!
Ismét elkezdődik egy szeptember és újra vége egy augusztusnak... Letelt a nyár, vége az izzasztó hőségnek, az otthonülésnek, az irritáló szúnyoghessegetésnek, de bizony vége az egymásba hajló alkoholgőzös, cigarettafüstös barátokkal töltött mulatozásoknak is.
Nem soká hiányozni fog majd a Green, mert ritkábban leszek majd ott... és hiányozni fog Andris is mert csak a hétvége lesz majd a miénk...
Pár hét múlva ha kinézek az ablakon, bámulhatom majd a "Már csak 4 lakás eladó!" feliratot. Viszont van ami vigasztal... Andi velem fog lakni! Méghozzá egy szobán osztozunk majd. Ez most vagy nagyon jó lesz vagy nagyon rossz és kibírhatatlan... :D (én mindenesetre bízom a pozitív végkifejletben!)

Szeptember mindig valami olyat jelentett számomra, amitől valami újat várok, amitől azt érzem, hogy megint belekezdhetek valami másba, valami sokkal érdekesebbe.
Szeptemberben kezdődik a tanév, véget ér a nyár és szeptembernek jelentkeznek hosszú idő után először azok a bizonyos vasárnap esték, amiktől teljes depresszióba zuhanok egészen szerda estig és csak a hosszas msn beszélgetések billentenek ki belőle pár órára.
Nehezen írható körül ez az érzés... olyan, mint amikor érzed, hogy valami visszafordíthatatlan pillanatokon belül elmúlik és csak az árnyéka marad meg. Olyan, mintha ezerszeresére lassulna az a tizedmásodperc, amikor egy kislány kezéből egy vadidegen kikapja a kedvenc plüssmackóját... Bár az első alkalom után a lány már tudja, hogy csak addig nem lehet nála amíg iskolába megy, mégis minden egyes alkalommal hatalmas traumaként éli meg a mackó elvesztését...
Mert bár másnak csak egy plüssmackó, neki annál sokkal többet jelent...

Kíváncsi vagyok milyen lesz az élet a béke utca 20/A-ban így ötösben... Jó lenne, ha ez az év mozgalmas lenne, sok helyre el akarok menni és nem akarom azzal tölteni minden szabad percemet, hogy a gép előtt punnyadok...
Jelenleg úgy látom, hogy Réka lesz a partifelelős... szerintem vele sok izgalmas helyre megyünk majd :D Ivett talán hatni fog rám a főzés terén... lehet, hogy tanít majd valamit. Andi meg a tanulás terén lesz méltó példakép... Lívi talán szerez nekem is valami melót...
Szóval, eddig ez így elég jól hangzik...

én

"mindig is te voltál a csendes, mosolygós lány, aki csendben ül a sarokban..."

kaptam

Nagyon szépen köszönöm Rickienek, amiért rám gondolt!!! :)

Ha jól értem, akkor most hét dolgot kell elárulnom magamról:

1. félek a sötétben
2. imádom az ékszereket, főleg a fülbevalókat, a különböző kiegészítőket, legjobban a táskákért vagyok oda
3. fél napokat képes vagyok a Facebook előtt tölteni
4. nem tudok rajzolni :(
5. önértékelési problémáim vannak
6. a könyveim nélkül nem lennék az aki vagyok
7. 3 szerelmem van: Andris, Cipi (a nyuszim) és a Nikonom :)

és akkor most meg kell neveznem hét emberkét, akiknek a díjat tovább szeretném adni:

nordur ljós
balogh zoltán
kinga
nordur ljós (képek)
előd
nóri
tündefotó

Formafest

"fORMA Fesztivál (2010 június 5) - célunk egy olyan határon átnyúló együttműködés Párkány és Esztergom között, amely bemutatja a népművészet hagyományos és kortárs fajtáit egy összművészeti fesztiválsorozat keretében. A közös szellemi és kulturális értékeket tartjuk szem előtt. Résztvevőink művészek, fiatalok, akik nyitottak minden új interakcióra, színesítve és gazdagítva a lokális kulturális scénát. Nagyon fontos, hogy a régióban aktív művészek kapcsolatokat építsenek a tőlük eltérő területen alkotó művészekkel, új kezdeményezések szülessenek a fesztivál időbeli horizontján túl."


Tehát... izgalmas lesz ez a hétvége is! :)
Igen, most úgy teszek, mintha nem maradt volna ki 3 hónap világ a blogból...
Nem ígérek semmit, de megpróbálok aktívabb lenni... :)


Gyertek ti is és bontsatok/öltsetek/alkossatok/váltsatok Formát...!!!!


a fesztivál itt: Szlovákia, Párkány, Művelődési ház
(és a képeim is kint lesznek... egy kicsit rendhagyó módon... :P)

hirtelen felindulásból elkövetett lényegre rámutatás

...elbújok a kurva korlát mögé és csak az a kibaszott szívem látszik majd... azt nézd meg cseszd meg! ne a testet, ami a lényeget takarja el...!!!

orion

...nem szeretem, hogy pesten meg lehet számolni a csillagokat... mert ez azt jelenti, hogy keveset lát az ember és nem keveredik bele a számolásba... felnéz az ember lánya az égre és nem a végtelent látja, hanem a narancssárga fényködöt, amit ez a szennyes város beleköp a világba... ha ugyan eljut odáig és nem vakítja el félúton a teszkó rikító felirata...
viszont látni az oriont... ennek örülök... visszaemlékeztem a nagysétára Andrissal... meg a padonülős éjjelekre...

visszaolvasva

... ez a blog egy hatalmas nagy hangulatingadozás... különböző hangulatok mindent elsöprő óriási áradata... pont olyan mint én, egyszer fenn.... aztán meg még feljebb, hogy minél nagyobbat zuhanhassak a legaljára, ott előkapom az ásót és különböző módszerekkel még mélyebbre ások... aztán egyszer csak a másik oldalon találom magam és a vigyor a pofámon levakarhatatlanná válik... de ha ismersz a szememet nézed és nem a számat...

elmúlt

Végre vége! Vége a karácsonynak és a szilveszter is elmúlt. Hát újra jelentkezem, innen az angyalföldi Béke utca 20/A-ból, ahol az ezeréves kád ugyan már nem köpi vissza a mocskot a képünkbe, nem, azt már abbahagyta... újabban valamilyen oknál fogva víz csordogál a szekrény mögül amikor az ember lánya zuhanyzik. És újabban nem hajlandó felmelegíteni a lángocska a vizet forróra, csak amolyan langyosra.
Vizsgaidőszak van. Életem első vizsgaidőszaka. Nem kellemes. Nem tetszik... Az ember igaziból nem csinál semmit, csak ül és vár... várja, hogy végre vége legyen, mert ez az az időszak, amikor tanulni kéne... abból meg sosem voltam túl jó...
22-ig minden hétre van egy vizsgám. Na jó, erre a hétre történetesen kettő, de majd csak valahogy túlélem.

Több blogon is láttam, hogy egyesek amolyan összegzésfélét írtak az elmúlt évről. Nos, én ilyet nem tudok... Nem marad meg a fejemben, hogy mikor történtek a dolgok. Apám erre azt mondaná, hogy soha semmire sem figyelek oda... Pedig de! Odafigyelek, arra ami engem érdekel és amit fontosnak tartok megjegyezni. Anyám erre meg azt mondaná, hogy engem valójában semmi sem érdekel. Erre is azt kell mondanom, hogy de! Engem nagyon is sok dolog érdekel, lehet, hogy épp ezzel van a probléma... Túl sok olyan dolog van ami érdekel... Vagy legalábbis azt hiszem róla, hogy érdekel...

A karácsony is érdekelt amíg kicsi voltam. Akkor még lehetett színes fánk. Ma már inkább az a divat, hogy egy vagy két színű a karácsonyfa, ami persze nem baj, szép az is, csak valahogy nekem sokkal hangulatosabb volt az, amikor még a szaloncukrot a fáról ettük, titokban, amikor anyu vagy apu nem lát és miután elmajszoltuk az édességet, gondosan visszacsomagoltuk a mennyei mannát rejtő papírt, hogy még véletlenül se tűnjön fel senkinek, hogy a csillogó csomagolás valójában már jó ideje nem rejt semmit sem...
Egy valami azonban állandó maradt mialatt én felcseperedtem: a húszezeréves filmek a tévében. Akarva akaratlanul is el-elkap az ember egy-egy reklámot a mániákusan TV előtt ücsörgő családja mellett. Én szerettem a Reszkessetek betörőket, de lehet, hogy ennek ellenére mégsem nézném meg tizedszer is. Meg ott van az a Télapu vagy mi a frász... az meg azért jó, mert a végére mégsem tudják a felnőttek becsapni a gyerekeket, hogy a télapó nem létezik. Hiszen létezik, ezt mind tudjuk.

A szilveszter meg jó buli, mert ugye mégiscsak a barátaival van az ember és jól szórakozik miközben várja azt a bűvös pillanatot amikor megszólal magyar vagy a szlovák himnusz (kinek mi) és végre elrepülhet az a fránya dugó abból a buborékkal agyonzsúfolt üvegből, hogy aztán mindneki ihasson egy kortyot az ilyenkor kötelezőnek számító pezsgőből. A dugónak meg azért jó, mert végre nem feszeng és nincs korlátok közé szorítva. Szabadságát mindaddig élvezheti, amíg valami enyhén ittas állapotban lévő ifjú karmai közé nem kerül... mert ha ez bekövetkezik, jaj annak a dugónak, mert rögvest megtanul osztódással szaporodni... Van ilyen. Aztán a rendesebb, háziasabb leányok meg morogva feltakarítják... és hopp! már vége is a dugó örömének, apró darabokban fogják és kidobják őt a kukába, mehet a többi "nem kell" cucc közé a szeméttelepre...
Na de egy kicsit mintha elkalandoztam volna...
Szóval a szilveszter is egy érdekes dolog. Olyankor van tüzijáték, szendvics aminek a tetején reszelt sajt van meg pirosarany, alkohol meg konfetti. Párkányban idén áramkimaradás is volt. Háromszor! És miközben az emberek ujjonganak és tátott szájjal csodálják a különböző színű és formájú tüzijátékot, észre sem veszik, hogy a szomszéd kutyája meg szenved. Majd szétkaparja a vaskaput, vonyít, morog, nem tudja, hogy mi történik. Fájdalmában és kétségbeesésében a betont kaparja a szerencsétlen mert olyan ez neki, mint nekünk a világvége. Égszakadás, földindulás... sírás és fogcsikorgatás.

... én nem is szeretem a karácsonyt...

szemétnek születni...

Mától ha szemeteszsákkal találkozom, meg fogom simogatni...
A reggeli kávém közben jutott ez eszembe... Milyen rossz lehet már nekik, hogy a kezdettől fogva arra készítik őket, hogy szemét legyen belőlük... :(

szeptember, október, november

Amikor ezt az utat választottam, arra gondoltam, hogy talán ez lesz a legmegfelelőbb, a hozzám illő...
Lehet, hogy tévedtem?
Nem szeretem sem Pestet sem pedig a filozófiát. Pedig most mindkettőből elég nagy adagokat osztott nekem az élet.
Jelenleg még az sem boldogít, hogy vallástudományt fogok tanulni nem pedig filozófiát, mivel ebből sem érzékelek semmit... Tanulok filmelméletet, kommunikációt, három féle filozófiát, és van heti egy órám aminek elméletileg a vallástudományról kellene szólnia... Kellene... merthogy nem arról szól. Persze a tematika az szépen leírja, hogy mit is kéne nekem tanulnom, de az órán valahogy nem olyan információk hangzanak el amiket bármilyen szinten is a vallástudomány kategóriájába lehetne sorolni... Oké, lehet, hogy ez még csak az első félév ami bevezető meg alapozó jellegű, de azt hiszem, most egy kicsit megengedem magamnak, hogy e miatt szomorkodjam és dühöngjek időnként.
A filozófiáról meg annyit, hogy isteni folyamatosan azt hallgatni a hetente három napon keresztül, hogy akkor most melyik nagyokos szerint hogyan is kéne bebizonyítani, hogy Isten létezik-e vagy sem... Olyan istenképet állítanak az ember elé, aminek még csak a feltételezése is istenkáromlásnak minősül... szerintem. Meg jönnek itt nekem a matematikával meg a geometriával, hogy majd ha azt értem akkor kellő tudásom lesz az ideák világáról meg erről az egész szennyről amiben élünk...

Tanulok héberül is. Ennek örülök. Meg annak is örülnék, ha néha lenne annyi eszem, hogy leüljek és tanuljak... Csak valahogy semmi nem viszi rá az embert mikor már órán sem érti, hogy akkor most mi a szótő meg melyik rag megy hova és hogy tulajdonképpen miért is lesz a sövából vmi más magánhangzó, meg hogy mikor kell a főnevet státusz konstruktuszba rakni...

Az is kiakaszt, hogy ebben az országban az ember meg van lőve lakcímigazolóbiszebasz nélkül. Még a könyvtárba sem engednek be ha olyanod nincs!
Meg az is szar, hogy amióta itt vagyok nincs más csak a suli meg az albi. Ha nekem még egyszer azt mondja valaki, hogy az egyetem az buli orrvérzésig kinevetem... meg lehet, hogy meg is ütöm! Egyelőre ott tartok, hogy egy "hozott" barátom van. Lívi, aki volt osztálytársam. Vele nincs is semmi gond, csak egy kicsit (na jó, nagyon!!!) rendetlen, de én meg rendmániás vagyok... (anyukám szerint mondjuk nem :))
Olyan rossz, hogy nem tudok senkivel igazán beszélgetni. Az az érzésem, hogy ezen az egyetemen a szabad bölcsész szak azon emberek gyűjtőhelye, akiket nem vettek fel oda, ahova szerettek volna menni. Mindenki azt tervezi körülöttem, hogy hova is menjen el innen a lehető leghamarabb... Én meg csak pislogok... Nem mintha ez lenne álmaim iskolája, de azért mégiscsak ezt szerettem volna tanulni, és szeretem is, csak valami mégsem jó. Lehet, hogy bekattanok ettől a pesti életmódtól. Folyamatosan két véglet között tengek-lengek: az aluljárók meg a Ráday utca. Egyik a hontalanok otthona a másik meg a milliomos külföldiek pénzköltési lehetőségeinek kismillió verzióját rejti magában... Na meg ugye itt van a HTK is, amit szeretek ugyan, csak azt nem amikor rohanni kell héber órára, hogy az ember nehogy a tanár után érjen be órára, mert akkor várhat negyvenöt percet amíg vége az első résznek és a reklámszünet alatt besettenkedhet a terembe...
A villamost se szeretem. Mindenki olyan idegen. Az emberek általában egyedül közlekednek és csak szigorúan a saját dolgaikkal foglalkoznak. A metró meg kilopja a levegőt az ember tüdejéből. Olyan fura szag van odalenn. Az ellenőröket viszont szeretem. Már csak azért is, mert senki sem szereti őket. Pedig ők is csak a munkájukat végzik. És van aki még rendes is. a múltkor is jó étvágyat kívánt az egyik mikor épp teli szájjal bandukoltam én is a csordával a mozgólépcső felé... Szerintem nincs velük semmi baj...

Lehet, hogy csak az a bajom, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak.... nem tudom, de most valami nagyon nem jó...

megdugod, használod, eldobod

megint ideges. ereiben dühösen lüktet a vér. a körmét rágja és szorong. a sarokba kucorodott, távol az ajtótól. minden idegszálával figyel, les... bámul a sötétbe. reszket, hideg van. várja, hogy mikor rontanak rá, hogy új kuncsaft érkezett, hogy ismét vetkőzni kell, beengedni egy újabb ismeretlent...
...
nézi a félig égett cigarettát, ahogy átlátszó képeket rajzol az üres térbe a füst. körmeiről a lakk lekopott. alattuk fekete csíkok sikoltanak szappanért, s vízért...
ő maga meg szabadság, s igaz szerelem után...

Budapest

kávé-cigi
egyedül a lakásban
ahol visszaköpi a mocskot a kád
mágnes van a szappanban
időnként kialszik az őrláng
jobb híján bögrével zuhanyzol

tűző nap-szennyezett levegő
ház elől induló villamos
időnkét szikrát hány
Lehel-tér, végállomás
birkamódra vonulás
metróra várás...

Nyugati pu, Arany J. u., Deák, Ferenciek tere, Kálvin...
lépcső, ami felvisz...
fent: napfény, szennyezett levegő, építkezés...
ázsiai haluz cuccok, Prága, Fecske...
... Károli, végállomás.

kezdődik, mindjárt kezdődik!

Hát eljött végre ez is!
szeptember
de nem akármilyen ám! Egyetemista lettem!!! Beiratkoztam, aztán rögtön el is rontottam a leckekönyvemet.... (most vehetek újat).
Majd voltam egy csudálatos évnyitón! Annyira jó volt hallgatni az atyát, olyan régen voltam már templomban, meg hát... azért csak hozzászokik az ember 4 év alatt... Bár ez református istentisztelet volt... Még az is lehet, hogy azért tetszett ennyire. Más volt, emberibb és őszintébb.

Annyira várom már a hétfőt, hogy elkezdődjön végre a tanítás... Biztosan bolond vagyok, de annyi érdekes dolgot fogok majd tanulni, hogy teljesen be vagyok zsongva. :)
Pestet viszont nem szeretem... Furcsa egy város. Rémisztő az a sok üres tekintet, amivel az ember összetalálkozik a villamoson meg a metrón. Mindenki egyedül utazik. Senki nem beszél senkivel. Senki nem köszön a másiknak vagy az ellenőrnek. Mindenki csak vonul, mint a birkák.
Elhatároztam még az elején, hogy én nem leszek bunkó pesti! Próbálok mosollyal az arcomon végigvonulni az utamon a suliig meg vissza. Még az ellenőröknek is köszönök, néznek is rám ezért nagy, csodálkozó tekintettel.

Az albérlet, ahol lakom, megállt a fejlődésben valahol a 80-as évek tájékán. Nagyon tetszik! Minden öreg, kopott, használt és érezni lehet az évek illatát a lakásban. Találtam a fürdőben egy nagyon régi zöld szappant, aminek a közepén még mágnes van. Emlékszem, ilyen még nekünk is volt mikor kicsi voltam...

Kíváncsi vagyok milyen az ősz Pesten... Már alig várom! Végre tele lesz minden színekkel, széllel, esővel meg köddel...
Csak most reggelente nem a buszt fogom várni a házunk előtt cigarettával a kezemben, hanem a villamost...

Nempázmány...

Itt az ideje, hogy hosszú szünet után végre ismételten idefirkantsak pár sort...
Hát jelentem: nem lesz belőlem Pázmányos gólya... Nem sikerült. Gondolom nem kell részleteznem milyen érzés volt, amikor megtudtam, hogy annak ellenére, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy sikerüljön mégsem jutottam be... Az biztos, hogy ha akkor végighallgat valaki, cifra káromkodásokkal bővíthette volna szókincsét...
Tehát nem Pázmány és nem filozófia, hanem Károli és vallástudomány költségtérítésesen... Ami legalább ugyanannyira izgalmas és érdekes, de mégsem ez volt az álmom.
Próbálom elhinni, hogy van valami oka annak, hogy a Károlira kerültem (azon túl, hogy buta vagyok és csak 382 pontot sikerült összeszednem...)

Nagy kutatásba fogtam (egyenlőre sikertelenül...) a felvi fórumokon Károlis szabad bölcsész gólyákat keresgélek... Sehol senki, kezdem úgy érezni, mintha én lennék az egyetlen aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik... :(

19 lettem... :)

A hétvégén megtörtént életem első és egyben utolsó 19. szülinapi bulija. Sokan voltunk de nem elegen. Voltak meglepetés vendégek is, akiknek a jövetele az utolsó fél órában derült ki, de nem baj, sőt tök jó :D
Dávid (és Andris) közreműködésével ettünk finom, enyhén csípős gulyást is. Megcsodálhattunk Andi hosszadalmas tűzrakási produkcióját (kétszer)!!!
Annyi sok jó ember volt akit mind nagyon szeretek, hogy csak na! És annyi szép ajándékot kaptam, aminek a felét se érdemeltem volna meg... :)
Meséltünk vicceket, cikis sztorikat, de legfőképp rengeteget nevettünk, és remélem bátran kijelenthetem, hogy mindenki jól érezte magát... szerintem. :)
(Zsófi meg remélem már meggyógyult, mert ő sajnos nem lehetett ott...)

Na? Mit gondoltok a 20. milyen lesz...?
Te jó ég!!! Egy év és azt is kezdhetem megszervezni... :D

olvasós játék :)

- Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
- Lapozz az 56. oldalra
- Keresd meg az 5. mondatot
- Írd ki a blogodra
- Másold hozzá ezeket a szabályokat
( Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád. )

"Ebben az értelemben fontos a bálványimádás elleni parancsolat, mert ha bálványt imádsz, akkor nem vagy szabad."


(Révai Gábor beszélgetései - Isten arcai)





itt találtam: http://rainbowmariposa.blogspot.com

Most iszonyatosan örülök,...

... mert ezt kaptam nagyvárosi angyaltól:

És nagyon szépen köszönöm! :)
Az én 7 jelöltem:

Bellaluna blogja

Selene blogja

Rickie piros cipellős irományai

Lepke (akinek nem tudok a rendszeres olvasója lenni... :D)

Ninetta és a könyvmolyok

Chie

Sway

Teendő:
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

itt van a vége...

...érett lettem... állítólag... :D
Tegnap biza pontot tettem egy 4 éve tartó, hosszú mondat végére...
Azt hiszem minden úgy sikeredett, ahogy vártam.
Ha minden igaz 382 pontom van. Múlt évben 375 kellett Pázmány szabad bölcsire...
Azt hiszem, egy kicsit most örülök, de igazából teljesen nyugodt csak akkor leszek, ha majd megkapom a névre szóló borítékot és ez áll majd benne (majdnem) "Igen, Enikő... ez az álmod is valóra vált...!"

Töriből pont azt a tételt húztam ki amit nem tudtam, minden reményem az atlaszban volt...
Magyarból meg pont a kedvencemet: Szabó Lőrinc. Bár magát a drága költőt nem igazán csipázom, de ezt a tételt megtanultam rendesen...

(most ennyi, majd írok egy részletezőt is... :D)

Fesztergom

... úgy kezdődött, hogy hét óra alvás után fél8kor keltem, hogy 9-re beérjek a suliba az évzáróra. Ott aztán végigálltam az egy órás évzáró ünnepséget, aminek semmi értelme nem volt. Bizonyítványt nem kaptam, pedig csak azért mentem, szóval kicsit dühös voltam... Azért is, mert rajtam kívül még kb. 10-en voltak akkora barmok az osztályból, hogy szombaton, hajnalok hajnalán bejöjjenek beszédet hallgatni erkölcsről, meg iskolához méltó nyári viselkedésről...

Aztán kb. 11-12 között hazaértem drága hugommal az oldalamon, aki idén kapta meg első középiskolai bizonyítványát... (én meg az utolsót... ja, nem! Csak kaptam volna!)
Miután megebédeltem, rendet raktam a szobámban, amit, amíg mi távol voltunk anyánk jól kitakarított... mindent elmozdított a helyéről... szóval nekem már CSAK minden szépen vissza kellett pakolnom... Közben meg szidtam minden élőt, hogy miért kell nekem minden kis vackot kiállítani a polcaimon... Szörnyen sok apró picsasággal van tele a szobám... :D De hát nem tehetek róla, minden emlékeztet vmire... Szeretem megőrizni a fontos pillanatokhoz kötődő kacatokat, mint pl. egy csipszes zacskó, elszáradt őszi falevél, dédnagyapám ládikója amiben a borotválkozáshoz használt kellékeit tárolta vagy pl. dédnagyanyám imakönyve aminek már nagyon régóta hiányzik a hátsó kemény fedele és nagyon jó illata van...

Najó, értelmetlen kitérőm után térjünk vissza oda, hogy szobát takarítottam és próbáltam minden apró kis kacatomat a megfelelő helyre visszapakolni.
Takarítás közben ráhangolódtam az esti koncertre (magyarul 30Y-t hallgattam :P)
Majd összakaptam magam és elindultam, hogy találkozzak urammal, aki mint mindig, most is késett. Időnként olyan érzésem van, az a küldetésem ezen a bolygón, hogy megtanuljak várni... mindenféle morgás, idegeskedés, csapkodás nélkül...Hát az tuti, hogy kedves párom ebben rettentő sokat segít... :D

Greenben találkoztunk a többi Fegomra készülő kedves pajtásainkkal, majd útnak is indultunk át a Dunán, át a hídon, át egy másik országba...
... ééééés megérkeztünk...!!!

Letelepedtünk és én rögtön kiszúrtam ám a VIP részlegben BeckZolit meg a 30Y-srácokat, Andris meg le is támadta őket... én csak ültem és néztem. Nem mentem oda. Azért nem mert, tudtam, hogy mennyire gáz szituba keverném magam, ugyanis idegenekkel nem tudok kommunikálni... Bármennyire is szeretném legyőzni ezt a komplexusomat, nem sikerül... Nagyon sokáig tart, amíg valaki előtt komolyan elkezdek beszélni... Nagyon idegesítő tulajdonság...

Szóval csak álltam és bámultam őket, ahogy Endi meg az én drága párom röhögések közepette jól szórakozik... Nagyon szerettem volna odamenni, de nem tettem... Egészen addig, amíg Ropi (aki egy áldott jó lélek) észre nem vette milyen vágyakozó tekintettel bámulom őket és akkor ezt mondta: "Mi lenne, ha ez lenne az utolsó napod? Ha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ezt megteheted?"
Na és ekkor felálltam és odamentem... :P (Köszönöm Ropi!)

Endi nagyon jó fej. Kiderült, hogy nem csak zenélni tud jól, de rajzolni is... :P Bár a kétségkívül jobban ért e zenéhez... :D
Andris fehér pólóját is aláírta, meg rajzolt rá egy rózsaszín párducot... Aztán andris hirtelen ötlettől vezérelve levetette a pólóját és Endi kezébe nyomta, hogy legyen mán olyan kedves és írassa már alá az összes taggal... Nos, ez nem sokára meg is történt... :)

Aztán miután végig szenvedtem egy iszonyatosan szar Belga koncertet, majd egy nem annyira szar Kiscsillag koncertet is, végre elérkezett az est várvavárt része... a 30Y koncert :D

Ja, igen! Mivel Andris (szokásához híven) zsebre vágta Endi öngyújtóját (természetesen nem tudott róla... sosem tud róla, ha elpakol egy öngyújtót, ami nem az övé) neki meg mindenképpen szüksége volt egyre ezért odaadtam neki az enyémet... Andristól meg (miután rájöttem, hogy az Endié) lenyúltam a véletlen zsebre vágott öngújtót... Szóval most nálam van 30Y Endi öngyújtója... :)
És amikor koncert közben elővette, én telitorokból üvöltöttem: "az az éééén öngyújtóm!!!!" Mindenképpen a világ tudtára akartam adni... :D

Hát... így telt az én idei Fegomom... és köszönöm mindenkinek, aki ott volt velem :) Mert nagyon szeretem őket... :D

hatalmas vigyorral az arcomon... Endi mellett :)

ősz és tél között...

...már megfagytam, de színeim még élnek...

Amikor a boldogság hull alá...

Amikor elindul az ember még dög meleg van. Szinte meg tudja érinteni maga körül a forróságot. Aztán egy órát vár, közben érzi, hogy mindjárt történni fog valami, de nem jártatja rajta az agyát, mert most a tanárra kell koncentrálnia...
Vége.
Kilép az ajtón és a vállán landol az első. Szétterül arcán a mosoly, és jól megfontolt léptekkel, hogy az út minél tovább tartson, elindul.
A szembejövő emberek meg nem értik, hogy mi baja van, hiszen esik az eső, mit kell ilyenkor vigyorogni? Többségük megszakítva útját, menedéket keres magának az eső elől, mások meg sietősre veszik a dolgot, és inkább rohannak...

Végre!!!
Végre kaptam egy kis júniusi esőt, villámokat, mennydörgést, jégesőt, tócsákat és sárfoltokat.
Imádom az igazi nyári esőt... És a késő esti séta alkalmával megízlelt illatot, amit a kis huncut esőcseppek hagytak itt...

szopás ez a rendszer...

Annyira rossz, hogy az ember csak ül és vár, időnként tanulgat. Egész nap itthon csücsülök és közben irigylem azokat az évfolyamtársaimat, akik itthon maradtak tanulni, mert náluk már vége van az egésznek... Ők már befejezték, leérettségiztek és kb. már tisztában vannak valamennyire azzal, hogy mi lesz velük a továbbiakban, vagy ha nem is, akkor legalább már az érettségin nem kell rágódniuk...
Kicsit nevetséges ez a rendszer. Szombaton évzáró lesz. Ami ugye azt jelenti, hogy vége ennek a tanítási évnek. Mindenki örül. Van, aki ezért, mert 2 és fél hónapig nem az iskolában fogja mereszteni kicsiny popóját, és van, aki meg azért, mert végre az egészet maga mögött hagyhatja.
Én meg szombaton majd ott fogok állni, és arra fogok gondolni, hogy istenem, hát ezt nem hiszem el, nekem ez még mindig nem a vége. Az évzáró ünnepség után pontosan egy héttel kerülök majd én sorra... szombaton! Igen, júniusban, egy szombati napon fogom befejezni ezt az egészet. Egészen pontosan harmadikként. Ami azt jelenti, ha minden igaz, hogy 8-kor két másik emberrel együtt ülök majd be a tanárok elé, és ott ülök majd kb. 2 órát... szépen csendben, zakatoló aggyal. Aztán sorra kerülök én, és természetesen egy nagyon jó feleletet alkotok majd magyarból és töriből is!!! Máshogy nem lehet!!!


Most ott tartok, hogy csapkodások közepette szlovákot tanulgatok, mert abból meg 15-én lesz a szóbeli. Holnap Greenben találkozok Lívivel és Ágnessel. Tételeket cserélgetünk, meg nyelvtanozunk picit, mert abból hülye vagyok... Szombaton meg Fegom, 30Y (nem még nem unom...:D) Sikítani fogok, meg őrjöngeni... levezetm a feszültséget... és hétfőtől már NAGYON tanulok...!
Most pedig szorítok Andrásomnak, mert ma államvizsgázik közös alapból...!!!

Szar ez most így... Szar most minden...
LEGYEN MÁ VÉGE, KÖNYÖRGÖM!!!! :(

sírtam, nevettem...

Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen, néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám. Néhányuknak jó érzékük van a zenéhez, vannak akik művészek, vannak akik úsznak, vannak akik értenek a gombokhoz. Néhányan színészek, néhányan pedgi anyák, és vannak, akik... táncolnak...



Benjamin Button különös élete: http://www.youtube.com/watch?v=7O8O6FGqGoU

és nem Brad miatt... őt nem szeretem, viszont ezután a film után úgy gondoltam, egy jó színész... :) (Na jó... azé van teste no... :D)

!szrtm!

Büszke vagyok az én Andrisomra!!! Ma ugyanis megcsinálta az angol államvizsgáját! :)
Csütörtökön még vár rá egy, szóval szorítunk neki.... bár, hogy őt idézzem: "az csak rizsa"
Aztán 22-én informatika államvizsga és a munkája megvédése...

SZERETEM!!!!

nembagózás

Helló Világ!

Jelentem: szerdán bagóztam utoljára! Annyira nem is hiányzik, csak a berögzült mozdulatsor, meg az amikor megyek Dávidékhoz és most már nem az történik, hogy kinn várok, ők kijönnek, elszívunk egy szál cigit, majd bemegyünk.
Greenben még nem voltam azóta, de szerintem az lesz a legnehezebb. Egy időre muszáj lesz találnom a cigi helyett valami másik pótcselekvést.
Szerencse, hogy a sulis reggelek már sohasem lesznek olyanok, mint szoktak. Már nem fogom reggelente várni a buszt és várakozás közben nem fogok majd füstöt okádni az ébredező város ocsmány pofájába...

(...kivéve, ha kedden az újvári kivizsgálás után azt nem mondják majd, hogy no problem, vagy legalábbis nem akkora, mint amekkorának tűnik.... :D)

kifikázás... vigyázat: lehet, hogy beletaposok egyes embertársaim törékeny lelkivilágába...!

Amikor az ember ilyet talál: http://www.youtube.com/watch?v=r_crty96Fs4&feature=related meg egy csomó hasonló csudijó zanécskét akkor elgondolkodik, hogy nekem, ha alkalomadtán bekapcsolom a TV-t, miért kell... énekelni (gép nélkül) nem tudó, művileg sztárrá faragott ilyeneket hallgatnom: http://www.youtube.com/watch?v=N8SMl0n5AHY

Keress különbséget a cuki magyarországi sztárocskák között... (és itt most nem a hajszínre gondolok!)
Csifó: http://www.youtube.com/watch?v=o39cIrTeLco&feature=related

Rami: http://www.youtube.com/watch?v=0d76qn9A8Gs&feature=related

Dukai Regina: http://www.youtube.com/watch?v=meRmvcilpko&feature=related

Dukai Reginát idézném (bár nem tudom, ezt a szöveget ki adta a szájába.. :D)

"VESZNI LÁTSZIK A LÉNYEG"

kérlek, Magyarország, térj észre és csinálj minőségi zenét, ne sablon-sztárocskákat...!

és akkor most itt is keress vmi értelmeset, vmi üzenetet...:
No Thanx: http://www.youtube.com/watch?v=cL8aolhiXNI

Anti Fitness Club: http://www.youtube.com/watch?v=9jWckokFKYw

Idiot Side: http://www.youtube.com/watch?v=Rsiu0xUZvaU

Egy dolog miatt viszont kimondottan érdemes ilyeneket hallgatni.... az ember jót szórakozik a bugyuta szövegen, a gagyi zenén és a végtelenül gáz klippeken... ja igen! és szívmelengető amikor a videó alatt másoktól is azt olvasom, hogy ezt már télleg nem kéne erőltetni... :D
és most annak érdekében, hogy nehogy elpusztuljon minden agysejtem, megyek és hallgatok egy kis U2-t... :)

álom, álom... kitalálom

... Beck Zolival álmodtam... ez már beteges?

nemjó

Meglettek az eredmények. Megtudtam, hogy túl sűrű a vérem, ami nem jó. Szóval mostantól no cigi és lehet, hogy a tabit se szedhetem. Hétfőn Újvárba kell mennem, ott megint lecsapolnak és megmondják konkrétabban, hogy mi van...

Mivel ma reggel szegény Hollónak és Andrisnak már kidühöngtem magam, ezért ide most nem rinyálok... Tőlük meg itt elnézést kérek... szóval szorács!


pillanatnyilag:

Orvosnál

Hát akkor vizsgáljuk csak még szépen közelebbről, hogyan is nézett ki mai reggelem. Miután kikapcsoltam a gépem kb. éjjel 1 körül, befeküdtem az ágyamba és elővettem a könyvem, majd olvastam egy kicsit.
Igen, kb. 2 óra lehetett mire elaludtam. Ehhez képest háromnegyed 7kor keltem és fél 8-ra már a váróteremben voltam az orvosnál.
Mikor benyitottam, azzal a lendülettel amivel ezt megtettem, majdnem fordultam is ki rögtön. Elképesztő, hogy mekkora sor állt ott. És bár az ember úgy képzeli, hogyha női dokihoz megy, akkor jobbára nőnemű lényekkel fog találkozni. Én láttam egy igencsak szerencsétlenül álldogáló szemüveges srácot... Valahogy nem illett bele a képbe... Apuka szerintem még nem lehet, ahhoz túl fiatal volt. Lehet, hogy csak simán elkísérte a barátnőjét kedvességből, én meg itt mindenféléket feltételezek róla...
Szóval, beálltam szépen a sorba. Nem idegeskedtem, pedig vérvétel előtt általában szoktam. Lehet ez még kiskoromból maradt meg bennem, hogy félni kell a tűtől. Nem tudom. Én ma reggel csak ott álldogáltam. Nem is vártam, inkább csak álldogáltam szépen csendben, hátha történik valami.
Úgy 15 percenként behívott valakit a nővérke, szóval a sor nem haladt valami gyorsan, de a női dokinál ez így van rendjén, legalábbis szerintem. Nem lenne túl kellemes dolog másképp, ha az ember úgy érezné, hogy nem veszik emberszámba és nem szánnak rá elég időt, elég hamar szét tudna csúszni és úgy érzné magát, mintha csak egy állat lenne, vagy valami ilyesmi... véleményem szerint.
Szóval ott tartottam, hogy szépen csendben, senkihez sem szólva, álldogáltam ott a sorban. Időközben különböző korú hölgyek jöttek és mentek.
Akaratlanul is elkezdtem elemezgetni az embereket. Néhányukat jól megnéztem, minden apró részletet megfigyeltem. Kíváncsi vagyok, próbáltam elképzelni, vajon ki miért jöhetett ide...
Aztán megpróbáltam az embereket kategóriákba sorolni és rájöttem, hogy minden orvosnál, minden váróban vannak a bizonyos "ajtónállók". Ők azok, akik mintegy falat képezve a többi páciens és az ajtó közé betelepszenek pontosan a kilincs mellé. Ez jó, egyébként, mert hiszen ha az ajtó kinyílik rögtön letámadhatja a nővérkét. Viszont a nővérke, ahogy ezt érzékeltem, nem túlságosan szereti.
Na ilyen bizonyos "ajtónállóból" a mai napon kettő is volt. Még akkor sem moccantak el az ajtó mellől, amikor a nővérke a nevemet mondta, azon oknál fogva, hogy csapolna egy kicsit a véremből. (megjegyzem elég szűkös volt ott hely, főleg ha még azt is számításba vesszük, hogy rajtuk kívül még három hölgy állt köztem és az ajtó között)
Szóval nagyon erős erődökként álltak ott, az ajtóban...
Nos igenám, de felfedeztem egy másik "fajt" is. Méghozzá az "elégedetlenkedő, mindig valahova siető" nőpajtásaimat. Ők azok, akik összesúgnak, időnként szemforgatva egymásra néznek. Ez az összenézés legfőképp akkor történik, amikor a nővér nem őket, hanem valaki mást hív be... Szóval egyértelműen kifejezik, hogy ők bizony baromira sietnek, és cseppet sem fer, hogy már megint valaki más ment be helyettük...

Miközben ezen filózgatások zajlottak le kicsiny buksimban, időnként nehezemre esett elfolytani egy-egy vigyort, vagy épp a felszínre törő röhögőgörcsöt... De végülis sikerült.
És teljesen biztos vagyok benne, hogy az én hátam mögött is összenézett a két hölgy, amikor kb. 1 órás csendes és türelmes várakozás után a nővérke engem szólított be hamarabb... pedig én aztán igazán sokkal később érkeztem, mint a szemforgatós nénik... :)

Szóval... ma a véremet lecsapolták, aztán majd kiderül, hogy meghalok-e vagy sem... :)

csak Te vagy meg én vagyok...

fehér felleg, álmos reggel
lehelet ébreszt éber álomból
apró lélegzetvétel
mosollyal ébred álmából

a vágy ragad el, hogy érintsem
hogy minden porcikáját simítsam
csókoljam, szorítsam
magamhoz, magammal ragadjam

szomjas ajkak, ruhátlan vállak
gyűrött, testek alatt kettéroppant álmok
hajnali vágya és vágyam már a mi vágyunk
most már egy életre csak egymásra vágyunk

sóhajok, sóhajtok
örökre a jelen pillanatban maradok
csak egy érzés, csak egy érintés
nincsenek gondolatok...
csak Te vagy, meg én vagyok!

1990

az előbb a látogatotság mérőm 1990-et mutatott... akkor születtem :)

péntek este itthon?!

Csodálatos egy nap ez a mai...! 

Na jó, valójában nem annyira, mint lehetne...
Egész nap itthon ülök. Természetesen a gép előtt. Reggel uram ébresztett, méghozzá azzal, hogy neki be kell köttetnie a Bc. munkáját és gyorsan mondjak neki egy könyvkötőt. Hát majdnem káromkodtam egyet... De aztán inkább gyorsan mondtam neki egy könyvkötőt...
A csodálaos ébresztőm után szépen felkeltem, megebédeltem, lezuhanyoztam és gondoltam meglepetésképp viszek az én drága uramnak ebédet, mert töltött hús volt itthon és tudom, hogy ő azt nagyon szereti. Kb. 10 perc alatt elkészülődtem és el is indultam. Nagy mázlim volt, mert épp egy bácsi igyekezett hazafelé és egyszerre értünk a lépcsőházuk ajtajához, szóval nem kellett becsöngetnem, így hát mégnagyobb lehetett a meglepetésem... Tittus (uram hugocskája) nyitott nekem ajtót én meg gyorsan és hangtalanul jeleztem neki hogy psszt! Uram éppen zuhanyozott, szóval megvártam őt a szobájában... Szegény... meglepődött rendesen, mikor meglátott, hogy ott csücsülök az ágyán :D 
És a történet teljesen rendben is lett volna, ha nem épp az érkezésem előtt 10 perccel rendelt volna magának pizzát... :S Na mind1... ez az én formám... De jó, mert legalább láttam őt és megörült a kedvenc kajájának... :)

Kicsit kiakaszt egyébként, hogy mind2en itthon vagyunk mégis alig találkozunk, mert azt a szaros munkát kell írnia... Na nem baj, mindjárt vége és akkor majd mindent jól bepótolunk! Most egyelőre arra koncentrálunk, hogy aludjon is egyen is, maradjon némi ép esze is, de közben hétfőre mindneképpen készüljön el... kedden van a leadási határidő...

mi lesz?

urammal megbeszéltük kinek mint mond majd a gyerekünk...

nekem a lányom 15 évesen: "de annnyu értsd már meg h tündérek nem léteznek, és nem, nem akarok kimenni veled az esőbe táncolni..."

uramnak: "gyi paci, gyorsabban gyorsabban, apuuu, de a réénszarvas az jobban húzza nem csak ilyen lassan!!!!!" (mármint a szánkót...)

Hát... szép nem?
Azon gondolkodtam, mit mond majd a lányom ha megkérdezik tőle, hogy az anyukája mit dolgozik... "hát az anyu az mindig otthon van, sokat olvas, meg írogat, de szerintem valójában nem csinál semmit... csak szagolgatja az öreg könyveket mert szerinte azoknak jó illatuk van, szerintem meg büdösek..."

Egyszer olvastam egy könyvet. Azután pék akartam lenni. Előtte meg láttam egy filmet (A békés harcos útja) na akkor meg benzinkutas. De igazából nem tudom elképzelni magam semminek. Nem akarok gazdag lenni, sem karrierista. Fontosabbnak tartom azt, hogy szeressem amit csinálok. Szivesen foglalkoznék régiségekkel, műkereskedelemmel vagy vmi ilyesmivel...esetleg rendezvényszervezéssel.... Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz...

szerintem is!!!

„Mindig különcnek bélyegeztek, de azt hiszem, mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket, ahelyett hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket, pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek."

Na tessék... például ezért is szeretem Johnny Deppet... :D

egy kis Kispál és a borz

Az utolsó agy még roppantul rugdos
Pedig vége a kísérletnek
Az utolsó állat megáll a fák közt
És elbődül: -Nincsenek meg

Kit hív a felhők szarnak rá mennek 
Dolguk van, délen esni fog
Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek
Világítanak égve hagyott napok

De ez nem látszik, igy hát csakis a Hold fest
Kékes melleket a felhőkre
Ráordít a mellekre ez az állat
És délen esni kezd a lejtőkre le

De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának

Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg

Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni 
Lőni aztán a földre rogyni
És belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre

És vissza se nézve eltűnni innen 
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem
Jó kis világ voltam itt a régi címem
Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen

"Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett"

Ma

Ma későn keltem. Ettem. Gép előtt ültem. Ettem. Szlovákra mentem. Andrishoz is mentem. Ott aludtam, ő írt. Felkeltem. Hosszút sétáltam egészen a SZIK-ig. A Duna parton mentem. Közben cigiztem és nagyokat gondolkodtam. Szeretek gondolkodni... főleg a Duna mellett. Szeretem a Dunát is. Meg a partját is. Azt is szeretem, hogy itt lakok. Azokat a fákat is szerettem amiket kivágtak az öbölnél. Tudom, hogy nem sírtak közben... Mosolyogtak. Rajtunk. Rajtunk, hülye embereken...

Szeretem a fákat!

Lehet, hogy egyzser majd azokat is fogom tudni szeretni, akik bántják őket...

egyszer

Egyszer cigánylány leszek. Egy kopott, barna táskával útnak indulok és mindenkire, de kivétel nélkül mindenkire rámosolygok... és ha megszakadok, ha beledöglök is, akkor is jobbá teszem ezt a világot!!! mindent meglátok, mindent megismerek... mindenkit megszeretek! Kendővel a hajamban, pörgős szoknyámban, mezítláb járom végig ezt a világot... hajnalban indulok, és mire lemegy a nap eljutok egész a végéig, ott örömkönnyek közt térdrerogyok az összes isten előtt és mosolyogva a mélybe vetem magam... Közben sikítok majd, de csak azért mert boldog leszek...

szeretlek,te kis...!

műanyag szívbe
műanyag késsel
pirosra írtam
rózsaszínnel
hogy szeretlek!
sokat kaptam
sokat adtam
örökre eléd raktam
forró, kopott katlanban
puhává főztél
ebédre megehetnél
én a szádban elolvadtam
anyádnak is barátnője voltam
kevés vagyok
sok voltál
örökre nyomot hagytál
csókoltál, szerettél
időnként megöleltél
ha meghalsz
veled halok meg én is
csókollak  te kis...
csókolj hát meg te is!

nem csinál semmit...

szörnyű ez az otthoni popó mersztés! az ember egész nap nem csinál semmit, csak ül.. a gép előtt a Tv előtt, amit nem lehet sokáig bírni, mert mónikasó, josibarát meg hasonló gusztustalanságok mennek orrbaszájba... Néha lemegyek egy cigire.. vagy... a boltba cigit venni, de tulajdonképpen egész nap nem csinálok semmit... Esténként néha kimozdulok... olyankor Andi, Dávid. Tegnap pl. jútúbon nézegettünk mónikasós verekedős videókat... ja igen, meg a Kiszel Tündét. Most lehet, hogy nem mondok újdonságot, de az a nő szegény annyira butus... Talán más gond nincs is vele, csak az, hogy buta, de nagyon szegénykém... és ebből adódik minden problémája...


Holnap Ivettéknél csilisbabozunk nem csípősen :D Már alig várom, végre újra látom, ha nem is az egész osztályt, de legalább egy részét!!! Főleg az osztály bagós, Dp-re járó része lesz jelen, mivel az akció is ott lett meghirdetve valamelyik tanítás utáni Duna partos bagózgatás alkalmával... Remélem jó sokan leszünk!
Természetesen viszem az én drága gépem és majd közzéteszek néhány jólsikerült képecskét, ha esetleg vkit érdekelne, hogyan is mulat a 12.b... így érettségi előtt-után, ...közben :)

zenélés-éneklés-táncolós-vigadós-megörülős

"...ha táncolok szikrát szórok... a világra fittyet hányok!"

Palya Bea: Tchiki tchiki

The American World

magyar, matek.... töri is

érettségi...
magyar, matek megvolt... talán meg is lesz... holnap töri... kicsit izgulok, kicsit leszarom...
A magyar miatt dühös vagyok magamra, mert úgy érzem jobban is sikerülhetett volna... Folyamatosan az érvelésre készítettem magam, erre nem belefogtam a novellába... Nem tudom, pillanatnyi elmezavar... jöhetett volna hamarabb is... vagy később... vagy mittudomén... akármikor csak nem pont a magyar érettségi napján...
Matekból csak annyit szeretnék ha nem buknék meg...

A töri meg... hát az majd lesz valahogy... Igazából okos leány vagyok én... ugye? Remélem, hogy igen... Máshogy nem leszek jóban magammal...

péntek, szombat, vasárnap...

Azzal kezdeném, hogy holnap tessék nekem szorítani, mert ismételten osztályoznak szlovákból... Az utolsó két év jegyét kapom meg holnap. Kíváncsi vagyok mi lesz, bár az sem érdekel túlzottan ha kettest kapok, mert a lényeg az, hogy meglegyen...

Pénteken (szégyen, de bevallom) igazi "csajszis" napot tartottunk Andival. Nos, kéremszépen sopingoltunk... de ahogy azt kell... mind2en úgy éreztük egy idő után, hogy na most aztán tényleg nem lógunk ki a sorból, bepicsultunk mi is kéremszépen... Betelepedtünk próbafülkékbe, nézegettük magunkat a tükrökben...
Kedvenc jelenet: bal vállon az öt kilós táska teletömve, jobb kézben fagyi, ami olvad, mer ugye meleg van, izzadságcsepp a homlokon és ekkor megszólal a telefon... de csak halkan hallod, mert ugye valahol az öt kilós táskád mélyén van.... rajta az a sokminden amit az elmúlt 2, 2 és fél órában szereztél be... De az egészben az a legjobb, hogy önfeledten tudsz nevetni saját magadon... :) Ja igen! És az is kimondottan jó érzés, hogy ott van melletted Andi... akit én ugye nagyon szeretek!!!


Szintén pénteken: Fantastic4 plusz egy ezer éve nem látott Zsófi Pált és Mátét hallgatott, képeket nézett és csinált, Greenben ücsörgött és nagyon jól szórakozott!!!

Szombat: A csúcspont: rajzoltam krétával a betonra... Vele, Duna mellett, napsütésben... Azt hiszem teljesen érthető... :) (ha nem: BÓDOGSÁG VAN!!!! NEM KICSIT!!!! :D)

Vasárnap: (vagyis ma) egész nap itthon meresztem a picsám, néha világgá akarok menni, de semmi különös, megy a gép is, tanulgatok... és most idefirkantottam egyet...

vélemény

Michael Ende:
"...1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok "gyerek-firkász"-nak ("Schreiberling für Kinder") titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból..."

... és akkor mi van? Jól teszi! Vannak egy páran akik szintén ezt teszik... én nem őket, hanem a hülyéket állítanám egy falhoz és lőném le sorba mind... Ehhez azonban még pontosan definiálnom kell, hogy ki számít hülyének... Nem szabad elhamarkodottan cselekedni...
Lehet, hogy velem is végeznének... igazából nézőpont kérdése az egész, minden annyira viszonylagos...
Mindenképpen meg kell írnom azt a definíciót...



Szeretném: Michael Ende: Momo

A melankolikus személyiség (én?)

(pirossal amit felfedezni vélek magamon és szürkével a komment...)

Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”

A melankolikus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. (áhh, fárasztó egy dolog, de hát ez van... folyton mindent meg akarok érteni... imádom feltenni azt a kérdést, hogy "miért?"... válaszokat akarok és átlátni az egész világot, az embereket, de néha jól esik olyan dolgokat csinálni, amiknek nincs semmi értelmük... )Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikusok között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.

A szangvinikussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni.
Életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre.

A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy melankolikus, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak itt is akkor jelentkeznek, amikor valaki túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi típus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal. 

Más típusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. :D Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyisége intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg.

Sajnos a melankolikus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikusnál. Mint mondtuk, mindkét típus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit.

Mivel befelé forduló alkat, a melankolikus elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. (ezt utálom, mert általában észreveszik és olyankor mindig megkérdezik mi a baj, de néha nem tudom és olyankor nem tudok mit mondani.... ha lerendeztem magamban úgyis elmondom... ha akarom, és nem gondolom úgy, hogy lényegtelen eszmefuttatás ismételten  saját magam idegesítésére... )
Amikor melankolikus emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… (hát ez így van! jó sokáig tart, amíg én egy eddig ismeretlen emberkével el tudok beszélgetni... nem szeretem a fölösleges szóhányást, előtte meg kell tudnom, hogy ki vagy és aztán talán megmutatom, hogy én ki vagyok...)

André Kertész: Melankolikus tulipán

Tessék megmondani a frankót, ki melyik résznél ismert még rám! Melankolikus lennék? Hát nem is tudom... talán...

hajnali hangulat

Mat Kearney - Nothing Left To Lose 

Nem tudom ki ez a fickó, véletlenül bukkantam rá. De pillanatnyilag nagyon tetszik. Az ilyen zenéket életzenének hívom :) Ezektől ugyanis mindig olyan hangulatom támad, hogy hajnalban kéne kelni és világgá menni, belemosolyogni minden álmos arcba és ezzel meglepni mindenkit. Imádom a hajnalokat! Olyankor még nem látod a napot, de már nincsenek csillagok és érezni az ébredő város illatát. Hajnalban kezdődik a nap. Nem is tudom, olyankor úgy igazán érzem, hogy milyen, amikor kezdetét veszi valami.
Biztosan bolond vagyok, de én imádok korán kelni...

...meglestük a Napot... hajnalban az Öreg-kőnél...

lennék

ha hónap lennék: október
a hét egy napja lennék: szombat
a nap egy időpontja lennék: hajnali 4
cím lennék: Bogozd ki
hely lennék: erdő
film lennék: The Fountain
mese lennék: Pocahontas
könyv lennék: Neil Gaiman: Amerikai istenek
mesebeli lény lennék: tündér
berendezési tárgy lennék: hatalmas, barna, kopott, nagyon régi ruhásszekrény, kinyithatsz és átjuthatsz egy másik világba
ruhadarab lennék:hosszú szövetkabát (kockás)
kiegészítő lennék: barna, mintás kendő 
ékszer lennék: fülbevaló
fa lennék: tölgy
madár lennék: sirály
elem lennék: levegő
időjárás lennék: nyári eső 
virág lennék: tulipán
étel lennék: rakottkrumpli
folyadék lennék: víz 
íz lennék: édes
illat lennék: nyári eső illata
szín lennék: barna
zöldség lennék: répa
történelmi személyiség lennék: hát én magam!!! :D
tanóra lennék: irodalom
drágakő lennék: smaragd
testrész lennék: nyak
mértani alakzat lennék: gömb
szám lennék: 13
szerszám lennék: csavarhúzó
hangszer lennék: zongora v. hegedű
hang lennék: ha hang lennék, én lennék Beck Zoli hangja :D 
érzelem lennék: düh
bűn lennék: bujaság/torkosság :P
arckifejezés lennék: mosoly

innen: http://esztikeee.blogspot.com/

már megint beteg

Ismételten beteg vagyok... (ez már beteges...) És ismételten fuldokló állapotban, fájó torokkal és sok-sok taknyos zsepivel utazunk Pestre, 30Y koncertre. Folyamatos a forró, gyógynövényes, "ejj-de-meggyógyulsz-tőlem" tea bevitel, a mentolos cukorka szopogatás... és természetesen körülöttem mindenhol a rengeteg papírzsebkendő. Csudás!

Még nem is dicskedtem vele: sikerült a szlovák nyelvvizsgám!!!! A szlovák osztályozóm meg négyes lett, ami nem olyan rossz, de kegyetlenül megszopattak... Mint tudjuk, a magyarországi szlovák érettségi mint itteni (szlovákiai) leánykának nem olyan nehéz... sőt egészen kellemes kis szórakozás mert az embernek sikerélménye van tőle :D De ezek meg telebaszátk nekem az egész tesztet nyelvtannal... Ha mondom jóvan, akko lesz ami lesz... Lett is! Négyes osztályozó a 80-90%-os nyelvvizsga mellé... :) Na de mind1, teljesen lényegtelen ez a jegy, csak azért kell, mert az a rendszer, hogy ha nincs vmiből jegyed (4 évnyi) abból nem érettségizhetsz... Szopóka-nyalóka.


Egyenlőre ennyi. Most sietek zuhizni meg elrendeződni, mert négykor indul a vonatunk... és hamarosan Beck Zolival együtt sikítom majd, hogy BOGOZD KÍÍÍÍ!!!!!!!!!!! és még sokminden mást is! :D
Most olyan jól van minden, azt leszámítva, hogy beteg vagyok. Most mosolygok és szeretek is! :) A nap is süt, meleg van, mingyárt nyár... ez öröm ez bódogság!!!! :D

PEACE!!!!!!!

megvilágosodás

hűűűű... rájötem mi kell!!! RADIOHEAD: IDIOTEQUE ágyban-fekvős-csukott-szemmel-dalszöveget-ordítós!!!!!!!! :)

rinya

Az ember lányára néha csak úgy rájön a hisztéria... Nos, most épp velem is ez van. Nem akarok semmit és senkit, aludni akarok, de mégsem megyek... olyan mintha tudnám, hogy még kéne vmit csinálnom, de nem csinálom. Nem tudom, hogy mit akarok...
Talán: kávét, cigit, hajnalt... de semmiképpen sem ezt a mostani helyzetet. Nyűgös vagyok. Ma még olvasni sem olvastam... Elképesztő! Mi van velem? 

Na jó... asszem mentem aludni... A mai nap jó volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen szarul végződik... (ásít)

barna

Arra gondoltam, milyen színű lehet a halál. Talán barna. Mert a halál is és a barna is nyugodt, meleg és békés. Egyik sem hivalkodó és naiv. Mindketten céltudatosak és pontosak. Nedves föld illatuk van, puhák és kedvesek. De ami a legfontosabb: a halál egyszerű, végtelen, mindenütt jelenlévő.
Meghalni könnyű, élni nehezebb. De mi volnék én, ha a könnyebb utat választanám? Maradnék-e ember, ha a kapott ajándékot, a lehetőséget csak úgy eldobnám?
Vajon melyik a könnyebb, lelépni a járdáról egy kocsi elé vagy elvégezni az egyetemet? Kirúgni a lábam alól a széket vagy munkát találni és örömmel végezni azt? Meghúzni a ravaszt vagy felnevelni a gyerekeidet?
Vajon mi mindannyian csak azért születtünk meg, hogy szüntelenül a nehezebb utat válasszuk? Küzdünk minden nap, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk. Felkelünk minden reggel, elindulunk, hogy aztán dolgunk végeztével ismét hazatérjünk. Haza. 
Ki kevesebb ki több évig minden nap minden percének minden miliszekundumában a nehezebb utat választja: életben marad... Mégis időnként elképzeljük, milyen lenne ha feladnánk, ha egyszerűen csak abbahagynánk. Nem mennénk tovább a nehezebb úton, rálépnénk a könnyebbikre...
Elképzeljük...
...és aztán folytatunk mindent szépen tovább: küzdünk, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk, időnként sírunk is...Előttünk az élet és mögöttünk a halál. Mindnyájan egyszer hátrafordulunk és aztán már nem megyünk tovább... Ki így, ki úgy, de mi mindnyájan egyszer meghalunk. Tudjunk, és mégis élünk tovább. Azt hiszem mindnyájan hősök vagyunk...

márc. 28. húszóraharminc...

...szombaton: gyartyafényes kártyaparti borozgatással, mer´ugyanis mi lekapcsoltuk...

jónak lenni

Most épp olyan "izgalmas" dolgok fejembe való tuszkolásával kellene foglalkoznom, mint Poľnohospodárstvo (mezőgazdaság), Filmové umenie (film), Hudobné umenie (zene)... és még sokan mások, de én az okosodás helyett inkább ide írom teljesen lényegtelen eszmefuttatásaimat. (pedig, hnap osztályozó vizsgám lesz szlovákból...)
A hétvégén megfigyeltük, hogy parancsolgatok. Pedig nem akarom... Rögtön, miután kimondtam, hogy mit akarok, rájövök, hogy ez is egy újabb parancs volt és hogy nem így kellett volna mondanom. Nem kiabálok, vagy ilyesmi... csak pl.: Kapcsold le a villanyt, add ide a bögrét és ülj ide mellém! Hát ez most mi ez? Igazán elépakolhatnám, hogy légyszives! Vagggy! mondjuk megcsinálhatnám én magam is... ? Erre oda kell figyelnem... máshogy nem mehet, hiszen ha belegondolok nekem is tele lenne a tököm egy idő után egy ilyen parancsolgató picsával...

Szombaton ismételten feltört belőlem, hogy nem vagyok jó ember... de még csak szép sem :D (Ma már egyátalán nem éreztem így... :D) Hihetetlen, hogy mennyi butaságon vagyok képes kibukni. És nem viccelek teljesen szétcsúsztam. Úgy éreztem, hogy minden amit gondolok, amiben hiszek, amiért élek az nem is létezik, hogy amiről eddig azt hittem, hogy jó arról kiderül, hogy valójában rossz, hogy teljesen fölöslegesen hiszek vmi felsőbbrendű jóban, az eljövendő Békében... nincs, egyik sem létezik... csak a pusztulás van, a halál, a gonoszság, az önzőség... Aztán urammal közösen megállapítottuk, hogy ha nem tenném magammal szemben olyan magasra a mércét, akkor talán nem akadnék ki ilyen gyakran... Ember vagyok, és egy ember nem szerethet mindenkit (akármennyire is akarom), az emberek önzők. És ha mást is teszek mint amire először gondolok, akkor is bűntudatom van, hogy az a gondolat egyátalán felmerült bennem... 
Olyan mintha Teréz anya lenne a példaképem, vagy mi...

mostanság

Hűűű a mindenit!!! Az elmúlt hónapban eléggé elhanyagoltam a blogot. Hát akkor most gyorsan bepótolom a lemaradást....

Továbbra is érettségi előtt állok... a külömbség csak annyi, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, de ennek ellenére még mindig nem érzem úgy, hogy mostmár aztán nagyon le kéne ülni tanulni. Még mindig a gép előtt töltöm a napjaim nagy részét... olvasok. Igen Twilight-ot. Egészen pontosan a negyedik részt. És igen, még mindig szeretem Edwardot, DE! már nem utálom Jacobot.
Az osztályban létrehoztuk a Twilight fanklubbot... lehet, hogy ez már beteges?

Időközben elmentem egyet nyelvvizsgázni szlovákból is. Nem tudom mi lesz velem, de igazán felvehetnének a Pázmányra... nem normális, hogy miket meg nem teszek ezért a suliért... :D Na de az meg aztán igazán vicces lenne, ha a végén felvennének és nem tetszene... vagy mondjuk rájönnék, hogy ez a filozófusosdi nem is nekem való dolog... :S De nem baj, egyelőre még nagyon szeretném... most talán ezt szeretném a legjobban. Na meg azt is, hogy a szlovák osztályozó vizsgáim is sikerüljenek! Hétfőn már túl leszek az elsőn... :P
Hát igen... én vagyok a lány aki elment továbbtanulni a szomszéd országba csak azért, hogy soha többé ne kelljen szlovákul beszélnie és erre kitalálja, hogy a szlovák lesz az 5. érettségi tantárgya... :D Vicces lány...

Március 17-én az én Kékszeműmmel megünnepeltük a második évfordulónkat. (úgy igazándiból csak szombaton, hiszen a hét öt napját Komárom-szitiben tölti a drága) És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az én drágajó uram mostmár Amerikában is teljesen törvényesen fogyaszthat(na) alkoholt, hiszen pénteken lett 21 a szentem... Kapott is tortát, meg Andival és Csifivel az utolsó pillanatban felhajtott számos-gyertyát, abból a bizonyos nagyon elitül kinéző cukrászdából ami a mi drágajó Greenünkkel szemben van.... igen, a tortát természetesen G-ben fogyasztottuk el, az est hátralévő részét pedig a Dobai rezidencián töltöttük egy üveg Tatranský čaj társaságában. (hogy az milyen sz@r!!!!bleh... ezek meg itták mint a vizet... :D) Én természetesen maradtam minden más olyan italnál ami 0% alkoholt tartalmaz, én mán csak ilyen vagyok...

 ő itt Gréta... őt kaptam 2 évesre... :) (szeretem!!! mind2-t!)

vár

Egy perc hosszúságát és tartalmasságát igazán csak akkor tudjuk felbecsülni, amikor várunk... Itt nem valami nagy dologra kell gondolni, elég ha eszedbe jut, hogy mikor melegítetted utoljára mikróban a kajádat... Az az egy perc amíg várod, hogy a tej a kedvenc bögrédben felmelegedjen rengeteg lehetőséget tartogat, de mi mindig elszalasztjuk... csak várunk.
Azt várjuk, hogy már nem kelljen várni...
A legrosszabb az, hogy néha arra várunk, hogy jöjjön már a nap, amikor végre elkezdhetünk élni.
Pedig az ember aztán igazán tudhatná, hogy egyszer meghal...

értelem...

piros: én
sárga: uram

[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*ezt hivják keresztkérdésnek

*:D
*tanuld meg:P
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*ok
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*miez hogy OK
*mindenre ok
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*megtanulom :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*majdnem annyira szar mint az aha
*no
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*bólogatok :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*ugye mennyivel lassabb?:D:D:D
*heles
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mi?
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*jaajdecukivagy
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mi lassabb??????
*:D
*kössz
*:$
*mi lassabb????????
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*lassabb ilyent irni mint az h OK
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*ezt nem értem :D
*mit lassabb írni?
*az oknál?
*vagyis annál mindent lassabb írni mert az csak két betű
* :D
*de most mi?
*am ezt értenem kéne és tök gáz h nem értem vagy annyira nem gáz h nem értem?? :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*de érted
*pont ugy gonoltam
*h az csak 2 betű
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*aha
*aha
*ok
*aha
*ok
*aha
*ok
*hát nem tom
*aha
*ok
*tudod mi a nehéz az ok-ban???
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*na mi
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*h azt jobb kéz középsőujjal meg mutaóval írom
*és utána nekem nehéz megtalálni az entert... :D
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*és az a nehéz?
*ok
*3ujj
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*nem az ujjak a nehéz nehéz hanem az enter :D
*ok
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*1. ujj - o, 2. - k, 3-enter
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*mer az enter nekem jobb középső...
*de az enterre nincs külön ujjam :D
*jobb középső van rá!
[30YZsiti@Sirály423] épp olyat csinál amit nem szok.learnin' üzenete:
*nekem az enterrea kisujjam van
*mer az elér mindehova
(ci)        tükörben felejtett tekintet            (C) üzenete:
*:D:D:D
*igeeeeeeeeeeeen????


értekezés arról, hogy az ok rövidebb, mint az aha és nekem nincs külön ujjam az enterre...