kiakad

Ma mindenki beköszönt egy kicsit, aztán lelépett, vagy épp közölte, hogy mennyire rosszul csinálom, amit csinálok, esetleg a fejemhez vágta, hogy minden rossz miattam van...
Én meg azon töprengtem, hogy az eddigi egyetlen olyan baráti kapcsolatom, amiben nem volt soha semmi probléma, épp az elmúlt napokban karcolódott meg... és ugyan nem tört össze, de mégsem olyan szép fényes mint eddig volt.
Meg azon is gondolkodtam, hogy ez a sztori a jókról, akik majd elnyerik méltó jutalmukat, mekkora kamu. Én nem azt mondom, hogy én lennék a kedvesség és a jóság megtestesítője... csak, hogy mindig mindenre azt mondom: oké, persze, szívesen, tessék, nyugodtan, semmi gond, ugyan, hiszen semmiség... Aztán amikor én kérek valamit, akkor meg rámbasszák az ajtót és felháborodva a fejedhez vágnak olyan dolgokat, amikhez nincsen semmi közük...

Isten valami sokkal izgalmasabbal lehetett elfoglalva amikor engem kitalált, mert egészen elcseszettre sikeredtem... Hangosak a gondolataim, meg nem is tanulok, amikor épp nincs mit...

Meg aztán vannak emberek, akik mintha tárgyakká válnának egyes emberek szemében, úgy beszélnek róluk, mondván én hoztam ide... És én ekkor igazán felbaszódva annyira visszakérdeznék: "igen? és téged ki hozott ide? te jöttél magadtól? neked engedély sem kellett?"
Nem mintha nem tisztáztam volna előre mindenkivel személyesen, hogy akkor jó lesz, nem lesz jó, hogy legyen, mi legyen...

Tudjátok mit? Azt üzenem mindőtöknek, hogy kurvára basszátok meg és kurvára ne szóljon hozzám senki az elkövetkezendő napokban... Valamint, hogy tanuljatok meg felelősséget vállalni és ne hárítsatok folyton. Meg annak is örülnék, ha mostantól nem kérne tőlem senki semmit...