Csak a szarvasagancsok látszanak ki a bokrok mögül. Arany minden. Barna az ég is. Eső illat van, meg nedves föld szaga kavarog a levegőben. Megmutatkozik az ősz. Fest...
Ami hallatszik, az meg a dühítő csend. Dühítő, mert az ősz minden szegletében érződik a kimondatlanság, a megfogalmazatlanság, az elhallgatás.
Sokáig maradsz még? Megleptél. Hogyhogy visszatértél?
Tudod, könnyebben elviselnélek, ha kicsit hangosabb lennél. Nem. Nem is hangosabb, inkább őszintébb. Kezdj már magaddal valamit! Csapj zajt, ordíts, lüktess, sikolts...
Vagy kérlek, legalább neszezz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése