Elképzeled, hogy majd milyen lesz újra, egy évvel később.
Ugyanaz és mégis teljesen más.
Elképzeled... elképzelem... Én már annyi mindent elképzeltem. Aztán volt amit a maga valóságában láttam is. És volt amit hagytam. Elhagytam, vagy ő hagyott el engem. Mindegy... Mindegy, mert hűtlenek voltunk mindketten. Voltak idők, amikor a pokolra kívántam és közben égő szívvel mégis tovább szerettem. És volt, amikor figyelmeztetés nélkül itthagyott a fagynak és szememből ellopta a színkavalkádot. Hogy mi maradt? Vakító fehérség és sár. A sár mindig a hűtlenségből születik, a tettes fehér ruháján foltot hagy.
Volt idő, amikor csak ő szeretett én meg mással kacérkodtam. Nem tehettem róla, akkor még nem láttam. Nem ismertem semmit. Akkor még biztos voltam abban amit éreztem, láttam és hittem.
Ma már nem. Pontosan tudom, hogy nem tudok semmit. Csak érzek. És várok. Már csak néhány napot... és utána majd élek: színnel, szívvel, esővel és lélekkel.
Ugyanaz és mégis teljesen más.
Elképzeled... elképzelem... Én már annyi mindent elképzeltem. Aztán volt amit a maga valóságában láttam is. És volt amit hagytam. Elhagytam, vagy ő hagyott el engem. Mindegy... Mindegy, mert hűtlenek voltunk mindketten. Voltak idők, amikor a pokolra kívántam és közben égő szívvel mégis tovább szerettem. És volt, amikor figyelmeztetés nélkül itthagyott a fagynak és szememből ellopta a színkavalkádot. Hogy mi maradt? Vakító fehérség és sár. A sár mindig a hűtlenségből születik, a tettes fehér ruháján foltot hagy.
Volt idő, amikor csak ő szeretett én meg mással kacérkodtam. Nem tehettem róla, akkor még nem láttam. Nem ismertem semmit. Akkor még biztos voltam abban amit éreztem, láttam és hittem.
Ma már nem. Pontosan tudom, hogy nem tudok semmit. Csak érzek. És várok. Már csak néhány napot... és utána majd élek: színnel, szívvel, esővel és lélekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése