kellettek azok a csodák…
álomba bújtam és elindultam.
nem mentem messzire
csak ide a tetőre
a lenti világ tetejére
felhők után kutattam
és közben elvesztem egy gondolatban…
messzire vitt az a fránya
nem bántam…
mert újabb csodákat láttam
megmártóztam egy álomtóban
pillangókkal repültem:
virágról fára…
fáról virágra…
onnan pedig egy újabb világba.
Aztán vihar támadt egyszeriben
hirtelen
de kedvemet ez sem szegte,
mert magam voltam ezernyi villám.
Nem pusztítottam csak gyönyörködtettem.
Eszterek égboltján fel-felvillantam,
talán egy aprócska vidámságot is okoztam
Aztán jött egy újabb nap
és én maga voltam a Nap.
Kerteket és utcákat
na meg szíveket is beragyogtam
titokban még szeretetet is loptam
beléjük
és vittem egy zsáknyi békét,
meg egy adag álmot
mert álmok kellenek!
Mindenkinek!
Estére csillaggá váltam.
Nem naggyá,
csak amolyan “kiscsillaggá”.
hátha valaki belémszeret…
Vagy…
talán már belém is szeretett
talán még lánykoromban
talán már akkor is csillag voltam…
egészen aprócska ugyan
de teljes szívvel ragyogtam…
talán már akkor is…
Neked…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése