2009. február 26., csütörtök

vár

Egy perc hosszúságát és tartalmasságát igazán csak akkor tudjuk felbecsülni, amikor várunk... Itt nem valami nagy dologra kell gondolni, elég ha eszedbe jut, hogy mikor melegítetted utoljára mikróban a kajádat... Az az egy perc amíg várod, hogy a tej a kedvenc bögrédben felmelegedjen rengeteg lehetőséget tartogat, de mi mindig elszalasztjuk... csak várunk.
Azt várjuk, hogy már nem kelljen várni...
A legrosszabb az, hogy néha arra várunk, hogy jöjjön már a nap, amikor végre elkezdhetünk élni.
Pedig az ember aztán igazán tudhatná, hogy egyszer meghal...

1 megjegyzés:

Wildwood Flower írta...

Van, amikor az ember kénytelen várni. Jobb híján.. De tetszett ez a bejegyzés, elgondolgoktató. :)