karácsonyi kiborulás

Karácsony napja az, amikor mindenki hirtelen elkezd szeretni, örömködni, mosolyogni és békességre törekedni. Karácsony az, amikor a család együtt van és együtt eszünk és ilyenkor nem szabad csúnyán beszélni és nem oda illőt mondani vagy tenni. Szépen felöltözve körülálljuk a fát és mindenki nagyon szeret és mindenkinek elégedett mosoly van az arcán, mert hiszen karácsony van. Tudja mindenki, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Azt is tudja mindenki, hogy mit kell ilyenkor érezni, mondani, gondolni... Ezt nevezem én profizmusnak... Még karácsonykor is mindenkit tökéletesre lehet programozni...
Karácsonykor még a miller gyereknek is el lehet magyarázni, hogy a vadonatúj házikedvencét egy állatmenhelyről vetesse meg a szüleivel. Karácsonykor mindenki jótékonykodik, pénzt adományoz. De nekem a karácsonynak is fura szaga van. Olyan szaga, mint a szaláminak egy nappal az előtt, hogy mejelenne rajta a penész. Mert karácsony előtt az emberek, mind azt hangoztatják: nem az a lényeg, mit kapok tőled, hanem az, hogy gondoltál rám... Mindenki azt gondolja, hogy karácsonykor mutathatják meg leginkább az emberek az emberségüket. Szerintem mégis a szilveszter az, amikor jót lehet röhögni felrobbanó petárdán amit előzőleg egy macska lábára kötöztünk. Ó ember, miért vagy te ilyen?