Idegtépő

Annyira tudnék örülni a szünetnek, annak, hogy végre lehet pihenni meg azt csinálni amit akarok. De nem lehet. Vagyis igen mert tulajdonképpen pont ezt teszem (nem csinálok semmit :D) csak közben meg bűntudatom van.
Rinyálás van, mert hiszen itt az utolsó év, érettségi, meg idén dől el az is, hogy akkor most mi is lesz belőlem... és hát ugye tanulgatni kéne, meg tételeket kidolgozni, de valahogy semmi kedvem nekiállni.
Elég kiábrándító, hogy minden tanárunk azzal küldött el minket a szünetre, hogy pihenjük ki magunkat és teljen békében és boldogságban a karácsonyunk, csak éppen arról feledkeztek el a drágáim, hogy pont ők tettek arról, hogy ez ne így legyen. Hát igen... tétel kidolgozás. Még el sem kezdtem, de már most unom. Osztályfőnökünk búcsúzó szavai:" Ja igen, a következő két hétben biztosan lesz majd elég időtök arra is, hogy eldöntsétek vajon mik/kik lesztek majd ha nagyok lesztek..." Hát köszi szépen!
Szóval ma este is kínoz ez a fene. Mert már két nap el is telt a pihenésre szánt két hétből és a kidolgozandó 6 irodalom, kb.8 nyelvtan és 3 töri tételből még egyel sem ismerkedtem meg, de még csak a címeikkel sem...
Rájöttem, hogy érdekes bejelentés lesz, hogy a törit választom a magyar helyett, hiszen köztudottan töriből vagyok a sokkal rosszabb. Csak az a gond, hogy a magyart sosem tanultam, csak mindig mázlim volt. És ha belegondolok a töri belsővizsga is egyszerűbben ment mint a magyar bár mind2 gond nélkül 5-ös lett. Ráadásul magyarból ott van még a nyelvtan is, amit szívből rühellek és sosem voltam jó belőle...
Szóval kedves Jézuska, ha esetleg tudnál rám szánni idén is egy kis időt, akkor nagyon hálás lennék ha csillivilli ajándékok helyett inkább pár kidolgozott tétellel dobnál meg...
Előre is köszi!