-van egy millió... mindet imádom, legszívesebben mindet kiragasztanám a falakra... de nem lehet. Azért ez a kettő, majd egyébként bővülni fog még, mert ez akadt a kezembe... az egyik abszolút vidám a másik meg édesen szomorú és egy kicsit durcás is... én is gyakran vagyok durcás...
-miért szoktál durcás lenni?
-mert újra meg újra meg akarom váltani a világot... és ez eddig még sohasem sikerült... és azért is, mert vannak akik bántják a fáimat. Meg azért is mert.... nagyon sok indokot fel tudnék sorolni... inkább nem is folytatom...
-apropó fák... fák itt most nincsenek? Hogyhogy nincs a képek között egy sem?
-nem, nincs kép, de tévedés, hogy nincsenek itt most fák. Ahol én vagyok ott mindig vannak fák és mindig aranyos barnában pompáznak és a szél az ágaikat simogatja... hideg szél, az a nyár végi hűvös ami reggel arcon csap. És én ott vagyok... a lombkorona alatt... énekelek meg táncolok is és a lelkem madara ott ül az egyik ágon... csendben figyel...
-ez igazán érdekes...
-nem, ez valójában egyáltalán nem érdekes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése