Elkezdődött... és holnap megint sétálok majd a parton és megint füstös és hűvös lesz körülöttem minden... És miközben majd fáimat nézem arra gondolok majd, hogy mégis ki kellett volna nyitnom és akkor nem lenne odabenn az a bizonytalanság: tudom, nem tudom??? nem tudom, hogy tudom-e...
Egyszerre várom és félek tőle. Ez lesz majd az utolsó és most télleg nagyon jónak kell majd lennem. Már tudom, hogy mit akarok és tudom mit kell hozzá tennem... már csak erő kell, akarat meg kitartás. Várom. Félek... de várom.
Tudom, hogy majd megint táncolni fognak a fények a Dunán és majd megint nem fog tetszeni valami... aztán lehet, hogy elmondom, meg az is lehet, hogy nem.
Rajzolok majd sok szívet mindenkinek és fákat is rajzolok meg világokat. Megint lesznek akik majd megértik és lesznek akik csak nézik majd, mert ők majd nem értik.
Lesznek szavak amik nekem fájnak majd és lesznek amik neked, neki vagy mindenkinek. Mert most majd mindent elmondok és nem harcolok. Holnaptól semmit sem akarok... csak mindent elmondok. Csak kimondom... ennyi.
Várom, hogy elkezdődjön ez az utolsó és hogy majd vége legyen. Tudom, hogy nehéz lesz, de tudom, hogy megcsinálom, mert tudom, tudnom kell majd mindig, hogy bármire képes vagyok.
Lesz amit majd újra akarok kezdeni, de nem lehet. Van amit csak egyszer lehet. És lesz amit majd újra kéne kezdeni, de nem fogom, mert akkor majd lusta leszek, azután meg dühös. Magamra...
Nem hittem volna, de megszerettem... és várom a végét, hogy utána majd visszasírjam...
Elkezdtem újra... most utoljára... ugyanúgy...
Egyszerre várom és félek tőle. Ez lesz majd az utolsó és most télleg nagyon jónak kell majd lennem. Már tudom, hogy mit akarok és tudom mit kell hozzá tennem... már csak erő kell, akarat meg kitartás. Várom. Félek... de várom.
Tudom, hogy majd megint táncolni fognak a fények a Dunán és majd megint nem fog tetszeni valami... aztán lehet, hogy elmondom, meg az is lehet, hogy nem.
Rajzolok majd sok szívet mindenkinek és fákat is rajzolok meg világokat. Megint lesznek akik majd megértik és lesznek akik csak nézik majd, mert ők majd nem értik.
Lesznek szavak amik nekem fájnak majd és lesznek amik neked, neki vagy mindenkinek. Mert most majd mindent elmondok és nem harcolok. Holnaptól semmit sem akarok... csak mindent elmondok. Csak kimondom... ennyi.
Várom, hogy elkezdődjön ez az utolsó és hogy majd vége legyen. Tudom, hogy nehéz lesz, de tudom, hogy megcsinálom, mert tudom, tudnom kell majd mindig, hogy bármire képes vagyok.
Lesz amit majd újra akarok kezdeni, de nem lehet. Van amit csak egyszer lehet. És lesz amit majd újra kéne kezdeni, de nem fogom, mert akkor majd lusta leszek, azután meg dühös. Magamra...
Nem hittem volna, de megszerettem... és várom a végét, hogy utána majd visszasírjam...
Elkezdtem újra... most utoljára... ugyanúgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése