Ablak

Az egésznek kicsinek kell lennie, hatalmas ablakokkal. Az ablak alá meg az ágy. Mindegy hogy hogyan, de az álmoknak kell egy ablak. Tudnom kell, hogy az idebneten túl, ott van az odakint. El lehet szökni, vagy csak ülni és várni, hagyni, hogy az érzés szökjön, bújjon el, mert van amit csak megölnél. Nem engednéd tovább. Olyankor lehet ugorni. És mászni is vagy repülni. Érezni kell, hogy szabadnak lehet lenni.
Kell a polc és kell rá sok könyv... meg a mécses és a gyertya és minden ami csak egy kicsit is jelent számomra valamit.
Kellenek a képek és a párnák. A párnákkal lehet csatába menni, védekezni és támadni. És az álmoknak is jól jönnek, ha váratlanul akarnak rámzúdulni. A párnába lehet sírni, vagy csak beletemetni: arcot és sírást vagy a dühtől felszínre törő sikolyt.
Kellenek a fák, mert azokra lehet mászni, felkapaszkodni ha elönt a bánat és kellenek a tündérek, mert hozzájuk lehet fordulni. Amikor már nincs más kiút csak a panaszkodás. Amikor az ember fogja és a szívét a padlóra kiborítja. Meg akkor is kellenek, ha túl boldog vagyok és ezt nem lehet elmondani senkinek, mert nem érti meg.
És kell még a zene. Énekelni, táncolni, dúdolni, bánatba mártózni és gondolkodni. Nevetni és aludni. Ébredni és utazni, szerelmesnek lenni és világot megváltani. A zene mindenre kell.
De a legfontosabb... az ablak. Az ablak legyen mindig az első. Mert a lelkemen túl, a belső világ megismerése mellett a világra is nyitni kell. Mert az ablakból lehet ugorni, mászni fel és le... de az ablakból lehet repülni és szabadnak lenni is.
Még akkor is ha sohasem leszel az, még akkor is tudnod kell, hogy bármikor lehet szabadnak lenned!