Miért? Olyan jó ember volt. Megszerettem. Ahogy a misét kezdte... mindig mosolygott, testvérként bánt velünk. Nem prédikált, nem leszidott szavaival, hanem lelket öntött belénk, hogy legyen erőnk, mert Isten szeret bennünket és segít. Aztán a mise végén... amikor köszöntötte a névnaposokat és a születésnaposokat. Mindig felolvasta a naptárból az épp aktuális ünneplők neveit. És akkor is mosolygott...
Azt hiszem ő is segítségemre volt abban, hogy közelebb kerüljek hozzád, Istenem. Ha most ott van melletted, megtennéd kérlek, hogy megmondod neki, megszerettem?
köszönettel: egy lány a pénteki misékről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése