Orvosnál

Hát akkor vizsgáljuk csak még szépen közelebbről, hogyan is nézett ki mai reggelem. Miután kikapcsoltam a gépem kb. éjjel 1 körül, befeküdtem az ágyamba és elővettem a könyvem, majd olvastam egy kicsit.
Igen, kb. 2 óra lehetett mire elaludtam. Ehhez képest háromnegyed 7kor keltem és fél 8-ra már a váróteremben voltam az orvosnál.
Mikor benyitottam, azzal a lendülettel amivel ezt megtettem, majdnem fordultam is ki rögtön. Elképesztő, hogy mekkora sor állt ott. És bár az ember úgy képzeli, hogyha női dokihoz megy, akkor jobbára nőnemű lényekkel fog találkozni. Én láttam egy igencsak szerencsétlenül álldogáló szemüveges srácot... Valahogy nem illett bele a képbe... Apuka szerintem még nem lehet, ahhoz túl fiatal volt. Lehet, hogy csak simán elkísérte a barátnőjét kedvességből, én meg itt mindenféléket feltételezek róla...
Szóval, beálltam szépen a sorba. Nem idegeskedtem, pedig vérvétel előtt általában szoktam. Lehet ez még kiskoromból maradt meg bennem, hogy félni kell a tűtől. Nem tudom. Én ma reggel csak ott álldogáltam. Nem is vártam, inkább csak álldogáltam szépen csendben, hátha történik valami.
Úgy 15 percenként behívott valakit a nővérke, szóval a sor nem haladt valami gyorsan, de a női dokinál ez így van rendjén, legalábbis szerintem. Nem lenne túl kellemes dolog másképp, ha az ember úgy érezné, hogy nem veszik emberszámba és nem szánnak rá elég időt, elég hamar szét tudna csúszni és úgy érzné magát, mintha csak egy állat lenne, vagy valami ilyesmi... véleményem szerint.
Szóval ott tartottam, hogy szépen csendben, senkihez sem szólva, álldogáltam ott a sorban. Időközben különböző korú hölgyek jöttek és mentek.
Akaratlanul is elkezdtem elemezgetni az embereket. Néhányukat jól megnéztem, minden apró részletet megfigyeltem. Kíváncsi vagyok, próbáltam elképzelni, vajon ki miért jöhetett ide...
Aztán megpróbáltam az embereket kategóriákba sorolni és rájöttem, hogy minden orvosnál, minden váróban vannak a bizonyos "ajtónállók". Ők azok, akik mintegy falat képezve a többi páciens és az ajtó közé betelepszenek pontosan a kilincs mellé. Ez jó, egyébként, mert hiszen ha az ajtó kinyílik rögtön letámadhatja a nővérkét. Viszont a nővérke, ahogy ezt érzékeltem, nem túlságosan szereti.
Na ilyen bizonyos "ajtónállóból" a mai napon kettő is volt. Még akkor sem moccantak el az ajtó mellől, amikor a nővérke a nevemet mondta, azon oknál fogva, hogy csapolna egy kicsit a véremből. (megjegyzem elég szűkös volt ott hely, főleg ha még azt is számításba vesszük, hogy rajtuk kívül még három hölgy állt köztem és az ajtó között)
Szóval nagyon erős erődökként álltak ott, az ajtóban...
Nos igenám, de felfedeztem egy másik "fajt" is. Méghozzá az "elégedetlenkedő, mindig valahova siető" nőpajtásaimat. Ők azok, akik összesúgnak, időnként szemforgatva egymásra néznek. Ez az összenézés legfőképp akkor történik, amikor a nővér nem őket, hanem valaki mást hív be... Szóval egyértelműen kifejezik, hogy ők bizony baromira sietnek, és cseppet sem fer, hogy már megint valaki más ment be helyettük...

Miközben ezen filózgatások zajlottak le kicsiny buksimban, időnként nehezemre esett elfolytani egy-egy vigyort, vagy épp a felszínre törő röhögőgörcsöt... De végülis sikerült.
És teljesen biztos vagyok benne, hogy az én hátam mögött is összenézett a két hölgy, amikor kb. 1 órás csendes és türelmes várakozás után a nővérke engem szólított be hamarabb... pedig én aztán igazán sokkal később érkeztem, mint a szemforgatós nénik... :)

Szóval... ma a véremet lecsapolták, aztán majd kiderül, hogy meghalok-e vagy sem... :)

csak Te vagy meg én vagyok...

fehér felleg, álmos reggel
lehelet ébreszt éber álomból
apró lélegzetvétel
mosollyal ébred álmából

a vágy ragad el, hogy érintsem
hogy minden porcikáját simítsam
csókoljam, szorítsam
magamhoz, magammal ragadjam

szomjas ajkak, ruhátlan vállak
gyűrött, testek alatt kettéroppant álmok
hajnali vágya és vágyam már a mi vágyunk
most már egy életre csak egymásra vágyunk

sóhajok, sóhajtok
örökre a jelen pillanatban maradok
csak egy érzés, csak egy érintés
nincsenek gondolatok...
csak Te vagy, meg én vagyok!

1990

az előbb a látogatotság mérőm 1990-et mutatott... akkor születtem :)

péntek este itthon?!

Csodálatos egy nap ez a mai...! 

Na jó, valójában nem annyira, mint lehetne...
Egész nap itthon ülök. Természetesen a gép előtt. Reggel uram ébresztett, méghozzá azzal, hogy neki be kell köttetnie a Bc. munkáját és gyorsan mondjak neki egy könyvkötőt. Hát majdnem káromkodtam egyet... De aztán inkább gyorsan mondtam neki egy könyvkötőt...
A csodálaos ébresztőm után szépen felkeltem, megebédeltem, lezuhanyoztam és gondoltam meglepetésképp viszek az én drága uramnak ebédet, mert töltött hús volt itthon és tudom, hogy ő azt nagyon szereti. Kb. 10 perc alatt elkészülődtem és el is indultam. Nagy mázlim volt, mert épp egy bácsi igyekezett hazafelé és egyszerre értünk a lépcsőházuk ajtajához, szóval nem kellett becsöngetnem, így hát mégnagyobb lehetett a meglepetésem... Tittus (uram hugocskája) nyitott nekem ajtót én meg gyorsan és hangtalanul jeleztem neki hogy psszt! Uram éppen zuhanyozott, szóval megvártam őt a szobájában... Szegény... meglepődött rendesen, mikor meglátott, hogy ott csücsülök az ágyán :D 
És a történet teljesen rendben is lett volna, ha nem épp az érkezésem előtt 10 perccel rendelt volna magának pizzát... :S Na mind1... ez az én formám... De jó, mert legalább láttam őt és megörült a kedvenc kajájának... :)

Kicsit kiakaszt egyébként, hogy mind2en itthon vagyunk mégis alig találkozunk, mert azt a szaros munkát kell írnia... Na nem baj, mindjárt vége és akkor majd mindent jól bepótolunk! Most egyelőre arra koncentrálunk, hogy aludjon is egyen is, maradjon némi ép esze is, de közben hétfőre mindneképpen készüljön el... kedden van a leadási határidő...

mi lesz?

urammal megbeszéltük kinek mint mond majd a gyerekünk...

nekem a lányom 15 évesen: "de annnyu értsd már meg h tündérek nem léteznek, és nem, nem akarok kimenni veled az esőbe táncolni..."

uramnak: "gyi paci, gyorsabban gyorsabban, apuuu, de a réénszarvas az jobban húzza nem csak ilyen lassan!!!!!" (mármint a szánkót...)

Hát... szép nem?
Azon gondolkodtam, mit mond majd a lányom ha megkérdezik tőle, hogy az anyukája mit dolgozik... "hát az anyu az mindig otthon van, sokat olvas, meg írogat, de szerintem valójában nem csinál semmit... csak szagolgatja az öreg könyveket mert szerinte azoknak jó illatuk van, szerintem meg büdösek..."

Egyszer olvastam egy könyvet. Azután pék akartam lenni. Előtte meg láttam egy filmet (A békés harcos útja) na akkor meg benzinkutas. De igazából nem tudom elképzelni magam semminek. Nem akarok gazdag lenni, sem karrierista. Fontosabbnak tartom azt, hogy szeressem amit csinálok. Szivesen foglalkoznék régiségekkel, műkereskedelemmel vagy vmi ilyesmivel...esetleg rendezvényszervezéssel.... Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz...

szerintem is!!!

„Mindig különcnek bélyegeztek, de azt hiszem, mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket, ahelyett hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket, pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek."

Na tessék... például ezért is szeretem Johnny Deppet... :D

egy kis Kispál és a borz

Az utolsó agy még roppantul rugdos
Pedig vége a kísérletnek
Az utolsó állat megáll a fák közt
És elbődül: -Nincsenek meg

Kit hív a felhők szarnak rá mennek 
Dolguk van, délen esni fog
Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek
Világítanak égve hagyott napok

De ez nem látszik, igy hát csakis a Hold fest
Kékes melleket a felhőkre
Ráordít a mellekre ez az állat
És délen esni kezd a lejtőkre le

De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának

Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg

Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni 
Lőni aztán a földre rogyni
És belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre

És vissza se nézve eltűnni innen 
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem
Jó kis világ voltam itt a régi címem
Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen

"Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett"

Ma

Ma későn keltem. Ettem. Gép előtt ültem. Ettem. Szlovákra mentem. Andrishoz is mentem. Ott aludtam, ő írt. Felkeltem. Hosszút sétáltam egészen a SZIK-ig. A Duna parton mentem. Közben cigiztem és nagyokat gondolkodtam. Szeretek gondolkodni... főleg a Duna mellett. Szeretem a Dunát is. Meg a partját is. Azt is szeretem, hogy itt lakok. Azokat a fákat is szerettem amiket kivágtak az öbölnél. Tudom, hogy nem sírtak közben... Mosolyogtak. Rajtunk. Rajtunk, hülye embereken...

Szeretem a fákat!

Lehet, hogy egyzser majd azokat is fogom tudni szeretni, akik bántják őket...

egyszer

Egyszer cigánylány leszek. Egy kopott, barna táskával útnak indulok és mindenkire, de kivétel nélkül mindenkire rámosolygok... és ha megszakadok, ha beledöglök is, akkor is jobbá teszem ezt a világot!!! mindent meglátok, mindent megismerek... mindenkit megszeretek! Kendővel a hajamban, pörgős szoknyámban, mezítláb járom végig ezt a világot... hajnalban indulok, és mire lemegy a nap eljutok egész a végéig, ott örömkönnyek közt térdrerogyok az összes isten előtt és mosolyogva a mélybe vetem magam... Közben sikítok majd, de csak azért mert boldog leszek...

szeretlek,te kis...!

műanyag szívbe
műanyag késsel
pirosra írtam
rózsaszínnel
hogy szeretlek!
sokat kaptam
sokat adtam
örökre eléd raktam
forró, kopott katlanban
puhává főztél
ebédre megehetnél
én a szádban elolvadtam
anyádnak is barátnője voltam
kevés vagyok
sok voltál
örökre nyomot hagytál
csókoltál, szerettél
időnként megöleltél
ha meghalsz
veled halok meg én is
csókollak  te kis...
csókolj hát meg te is!

nem csinál semmit...

szörnyű ez az otthoni popó mersztés! az ember egész nap nem csinál semmit, csak ül.. a gép előtt a Tv előtt, amit nem lehet sokáig bírni, mert mónikasó, josibarát meg hasonló gusztustalanságok mennek orrbaszájba... Néha lemegyek egy cigire.. vagy... a boltba cigit venni, de tulajdonképpen egész nap nem csinálok semmit... Esténként néha kimozdulok... olyankor Andi, Dávid. Tegnap pl. jútúbon nézegettünk mónikasós verekedős videókat... ja igen, meg a Kiszel Tündét. Most lehet, hogy nem mondok újdonságot, de az a nő szegény annyira butus... Talán más gond nincs is vele, csak az, hogy buta, de nagyon szegénykém... és ebből adódik minden problémája...


Holnap Ivettéknél csilisbabozunk nem csípősen :D Már alig várom, végre újra látom, ha nem is az egész osztályt, de legalább egy részét!!! Főleg az osztály bagós, Dp-re járó része lesz jelen, mivel az akció is ott lett meghirdetve valamelyik tanítás utáni Duna partos bagózgatás alkalmával... Remélem jó sokan leszünk!
Természetesen viszem az én drága gépem és majd közzéteszek néhány jólsikerült képecskét, ha esetleg vkit érdekelne, hogyan is mulat a 12.b... így érettségi előtt-után, ...közben :)

zenélés-éneklés-táncolós-vigadós-megörülős

"...ha táncolok szikrát szórok... a világra fittyet hányok!"

Palya Bea: Tchiki tchiki

The American World

magyar, matek.... töri is

érettségi...
magyar, matek megvolt... talán meg is lesz... holnap töri... kicsit izgulok, kicsit leszarom...
A magyar miatt dühös vagyok magamra, mert úgy érzem jobban is sikerülhetett volna... Folyamatosan az érvelésre készítettem magam, erre nem belefogtam a novellába... Nem tudom, pillanatnyi elmezavar... jöhetett volna hamarabb is... vagy később... vagy mittudomén... akármikor csak nem pont a magyar érettségi napján...
Matekból csak annyit szeretnék ha nem buknék meg...

A töri meg... hát az majd lesz valahogy... Igazából okos leány vagyok én... ugye? Remélem, hogy igen... Máshogy nem leszek jóban magammal...