péntek, szombat, vasárnap...

Azzal kezdeném, hogy holnap tessék nekem szorítani, mert ismételten osztályoznak szlovákból... Az utolsó két év jegyét kapom meg holnap. Kíváncsi vagyok mi lesz, bár az sem érdekel túlzottan ha kettest kapok, mert a lényeg az, hogy meglegyen...

Pénteken (szégyen, de bevallom) igazi "csajszis" napot tartottunk Andival. Nos, kéremszépen sopingoltunk... de ahogy azt kell... mind2en úgy éreztük egy idő után, hogy na most aztán tényleg nem lógunk ki a sorból, bepicsultunk mi is kéremszépen... Betelepedtünk próbafülkékbe, nézegettük magunkat a tükrökben...
Kedvenc jelenet: bal vállon az öt kilós táska teletömve, jobb kézben fagyi, ami olvad, mer ugye meleg van, izzadságcsepp a homlokon és ekkor megszólal a telefon... de csak halkan hallod, mert ugye valahol az öt kilós táskád mélyén van.... rajta az a sokminden amit az elmúlt 2, 2 és fél órában szereztél be... De az egészben az a legjobb, hogy önfeledten tudsz nevetni saját magadon... :) Ja igen! És az is kimondottan jó érzés, hogy ott van melletted Andi... akit én ugye nagyon szeretek!!!


Szintén pénteken: Fantastic4 plusz egy ezer éve nem látott Zsófi Pált és Mátét hallgatott, képeket nézett és csinált, Greenben ücsörgött és nagyon jól szórakozott!!!

Szombat: A csúcspont: rajzoltam krétával a betonra... Vele, Duna mellett, napsütésben... Azt hiszem teljesen érthető... :) (ha nem: BÓDOGSÁG VAN!!!! NEM KICSIT!!!! :D)

Vasárnap: (vagyis ma) egész nap itthon meresztem a picsám, néha világgá akarok menni, de semmi különös, megy a gép is, tanulgatok... és most idefirkantottam egyet...

vélemény

Michael Ende:
"...1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok "gyerek-firkász"-nak ("Schreiberling für Kinder") titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból..."

... és akkor mi van? Jól teszi! Vannak egy páran akik szintén ezt teszik... én nem őket, hanem a hülyéket állítanám egy falhoz és lőném le sorba mind... Ehhez azonban még pontosan definiálnom kell, hogy ki számít hülyének... Nem szabad elhamarkodottan cselekedni...
Lehet, hogy velem is végeznének... igazából nézőpont kérdése az egész, minden annyira viszonylagos...
Mindenképpen meg kell írnom azt a definíciót...



Szeretném: Michael Ende: Momo

A melankolikus személyiség (én?)

(pirossal amit felfedezni vélek magamon és szürkével a komment...)

Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”

A melankolikus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. (áhh, fárasztó egy dolog, de hát ez van... folyton mindent meg akarok érteni... imádom feltenni azt a kérdést, hogy "miért?"... válaszokat akarok és átlátni az egész világot, az embereket, de néha jól esik olyan dolgokat csinálni, amiknek nincs semmi értelmük... )Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikusok között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.

A szangvinikussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni.
Életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre.

A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy melankolikus, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak itt is akkor jelentkeznek, amikor valaki túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi típus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal. 

Más típusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. :D Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyisége intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg.

Sajnos a melankolikus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikusnál. Mint mondtuk, mindkét típus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit.

Mivel befelé forduló alkat, a melankolikus elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. (ezt utálom, mert általában észreveszik és olyankor mindig megkérdezik mi a baj, de néha nem tudom és olyankor nem tudok mit mondani.... ha lerendeztem magamban úgyis elmondom... ha akarom, és nem gondolom úgy, hogy lényegtelen eszmefuttatás ismételten  saját magam idegesítésére... )
Amikor melankolikus emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… (hát ez így van! jó sokáig tart, amíg én egy eddig ismeretlen emberkével el tudok beszélgetni... nem szeretem a fölösleges szóhányást, előtte meg kell tudnom, hogy ki vagy és aztán talán megmutatom, hogy én ki vagyok...)

André Kertész: Melankolikus tulipán

Tessék megmondani a frankót, ki melyik résznél ismert még rám! Melankolikus lennék? Hát nem is tudom... talán...

hajnali hangulat

Mat Kearney - Nothing Left To Lose 

Nem tudom ki ez a fickó, véletlenül bukkantam rá. De pillanatnyilag nagyon tetszik. Az ilyen zenéket életzenének hívom :) Ezektől ugyanis mindig olyan hangulatom támad, hogy hajnalban kéne kelni és világgá menni, belemosolyogni minden álmos arcba és ezzel meglepni mindenkit. Imádom a hajnalokat! Olyankor még nem látod a napot, de már nincsenek csillagok és érezni az ébredő város illatát. Hajnalban kezdődik a nap. Nem is tudom, olyankor úgy igazán érzem, hogy milyen, amikor kezdetét veszi valami.
Biztosan bolond vagyok, de én imádok korán kelni...

...meglestük a Napot... hajnalban az Öreg-kőnél...

lennék

ha hónap lennék: október
a hét egy napja lennék: szombat
a nap egy időpontja lennék: hajnali 4
cím lennék: Bogozd ki
hely lennék: erdő
film lennék: The Fountain
mese lennék: Pocahontas
könyv lennék: Neil Gaiman: Amerikai istenek
mesebeli lény lennék: tündér
berendezési tárgy lennék: hatalmas, barna, kopott, nagyon régi ruhásszekrény, kinyithatsz és átjuthatsz egy másik világba
ruhadarab lennék:hosszú szövetkabát (kockás)
kiegészítő lennék: barna, mintás kendő 
ékszer lennék: fülbevaló
fa lennék: tölgy
madár lennék: sirály
elem lennék: levegő
időjárás lennék: nyári eső 
virág lennék: tulipán
étel lennék: rakottkrumpli
folyadék lennék: víz 
íz lennék: édes
illat lennék: nyári eső illata
szín lennék: barna
zöldség lennék: répa
történelmi személyiség lennék: hát én magam!!! :D
tanóra lennék: irodalom
drágakő lennék: smaragd
testrész lennék: nyak
mértani alakzat lennék: gömb
szám lennék: 13
szerszám lennék: csavarhúzó
hangszer lennék: zongora v. hegedű
hang lennék: ha hang lennék, én lennék Beck Zoli hangja :D 
érzelem lennék: düh
bűn lennék: bujaság/torkosság :P
arckifejezés lennék: mosoly

innen: http://esztikeee.blogspot.com/

már megint beteg

Ismételten beteg vagyok... (ez már beteges...) És ismételten fuldokló állapotban, fájó torokkal és sok-sok taknyos zsepivel utazunk Pestre, 30Y koncertre. Folyamatos a forró, gyógynövényes, "ejj-de-meggyógyulsz-tőlem" tea bevitel, a mentolos cukorka szopogatás... és természetesen körülöttem mindenhol a rengeteg papírzsebkendő. Csudás!

Még nem is dicskedtem vele: sikerült a szlovák nyelvvizsgám!!!! A szlovák osztályozóm meg négyes lett, ami nem olyan rossz, de kegyetlenül megszopattak... Mint tudjuk, a magyarországi szlovák érettségi mint itteni (szlovákiai) leánykának nem olyan nehéz... sőt egészen kellemes kis szórakozás mert az embernek sikerélménye van tőle :D De ezek meg telebaszátk nekem az egész tesztet nyelvtannal... Ha mondom jóvan, akko lesz ami lesz... Lett is! Négyes osztályozó a 80-90%-os nyelvvizsga mellé... :) Na de mind1, teljesen lényegtelen ez a jegy, csak azért kell, mert az a rendszer, hogy ha nincs vmiből jegyed (4 évnyi) abból nem érettségizhetsz... Szopóka-nyalóka.


Egyenlőre ennyi. Most sietek zuhizni meg elrendeződni, mert négykor indul a vonatunk... és hamarosan Beck Zolival együtt sikítom majd, hogy BOGOZD KÍÍÍÍ!!!!!!!!!!! és még sokminden mást is! :D
Most olyan jól van minden, azt leszámítva, hogy beteg vagyok. Most mosolygok és szeretek is! :) A nap is süt, meleg van, mingyárt nyár... ez öröm ez bódogság!!!! :D

PEACE!!!!!!!

megvilágosodás

hűűűű... rájötem mi kell!!! RADIOHEAD: IDIOTEQUE ágyban-fekvős-csukott-szemmel-dalszöveget-ordítós!!!!!!!! :)

rinya

Az ember lányára néha csak úgy rájön a hisztéria... Nos, most épp velem is ez van. Nem akarok semmit és senkit, aludni akarok, de mégsem megyek... olyan mintha tudnám, hogy még kéne vmit csinálnom, de nem csinálom. Nem tudom, hogy mit akarok...
Talán: kávét, cigit, hajnalt... de semmiképpen sem ezt a mostani helyzetet. Nyűgös vagyok. Ma még olvasni sem olvastam... Elképesztő! Mi van velem? 

Na jó... asszem mentem aludni... A mai nap jó volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen szarul végződik... (ásít)