2009. március 30., hétfő

barna

Arra gondoltam, milyen színű lehet a halál. Talán barna. Mert a halál is és a barna is nyugodt, meleg és békés. Egyik sem hivalkodó és naiv. Mindketten céltudatosak és pontosak. Nedves föld illatuk van, puhák és kedvesek. De ami a legfontosabb: a halál egyszerű, végtelen, mindenütt jelenlévő.
Meghalni könnyű, élni nehezebb. De mi volnék én, ha a könnyebb utat választanám? Maradnék-e ember, ha a kapott ajándékot, a lehetőséget csak úgy eldobnám?
Vajon melyik a könnyebb, lelépni a járdáról egy kocsi elé vagy elvégezni az egyetemet? Kirúgni a lábam alól a széket vagy munkát találni és örömmel végezni azt? Meghúzni a ravaszt vagy felnevelni a gyerekeidet?
Vajon mi mindannyian csak azért születtünk meg, hogy szüntelenül a nehezebb utat válasszuk? Küzdünk minden nap, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk. Felkelünk minden reggel, elindulunk, hogy aztán dolgunk végeztével ismét hazatérjünk. Haza. 
Ki kevesebb ki több évig minden nap minden percének minden miliszekundumában a nehezebb utat választja: életben marad... Mégis időnként elképzeljük, milyen lenne ha feladnánk, ha egyszerűen csak abbahagynánk. Nem mennénk tovább a nehezebb úton, rálépnénk a könnyebbikre...
Elképzeljük...
...és aztán folytatunk mindent szépen tovább: küzdünk, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk, időnként sírunk is...Előttünk az élet és mögöttünk a halál. Mindnyájan egyszer hátrafordulunk és aztán már nem megyünk tovább... Ki így, ki úgy, de mi mindnyájan egyszer meghalunk. Tudjunk, és mégis élünk tovább. Azt hiszem mindnyájan hősök vagyunk...

2 megjegyzés:

Cherry írta...

Ennek a bejegyzésnek az olvasása kész filozófiai és mélylélektani orgazmus. Egyszerűen fenomenális!
Gratulálok és köszönöm, hogy elolvashattam egy ilyen remek alkotást!
Üdvözlettel: Lucretia

Ezerarcú írta...

ohh... hát igazán örülök, h sikerült ezzel az irománnyal örömet okoznom vkinek... :) (irulok, pirulok)