barna

Arra gondoltam, milyen színű lehet a halál. Talán barna. Mert a halál is és a barna is nyugodt, meleg és békés. Egyik sem hivalkodó és naiv. Mindketten céltudatosak és pontosak. Nedves föld illatuk van, puhák és kedvesek. De ami a legfontosabb: a halál egyszerű, végtelen, mindenütt jelenlévő.
Meghalni könnyű, élni nehezebb. De mi volnék én, ha a könnyebb utat választanám? Maradnék-e ember, ha a kapott ajándékot, a lehetőséget csak úgy eldobnám?
Vajon melyik a könnyebb, lelépni a járdáról egy kocsi elé vagy elvégezni az egyetemet? Kirúgni a lábam alól a széket vagy munkát találni és örömmel végezni azt? Meghúzni a ravaszt vagy felnevelni a gyerekeidet?
Vajon mi mindannyian csak azért születtünk meg, hogy szüntelenül a nehezebb utat válasszuk? Küzdünk minden nap, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk. Felkelünk minden reggel, elindulunk, hogy aztán dolgunk végeztével ismét hazatérjünk. Haza. 
Ki kevesebb ki több évig minden nap minden percének minden miliszekundumában a nehezebb utat választja: életben marad... Mégis időnként elképzeljük, milyen lenne ha feladnánk, ha egyszerűen csak abbahagynánk. Nem mennénk tovább a nehezebb úton, rálépnénk a könnyebbikre...
Elképzeljük...
...és aztán folytatunk mindent szépen tovább: küzdünk, szeretünk, csalódunk, bánkódunk, nevetünk, időnként sírunk is...Előttünk az élet és mögöttünk a halál. Mindnyájan egyszer hátrafordulunk és aztán már nem megyünk tovább... Ki így, ki úgy, de mi mindnyájan egyszer meghalunk. Tudjunk, és mégis élünk tovább. Azt hiszem mindnyájan hősök vagyunk...

márc. 28. húszóraharminc...

...szombaton: gyartyafényes kártyaparti borozgatással, mer´ugyanis mi lekapcsoltuk...

jónak lenni

Most épp olyan "izgalmas" dolgok fejembe való tuszkolásával kellene foglalkoznom, mint Poľnohospodárstvo (mezőgazdaság), Filmové umenie (film), Hudobné umenie (zene)... és még sokan mások, de én az okosodás helyett inkább ide írom teljesen lényegtelen eszmefuttatásaimat. (pedig, hnap osztályozó vizsgám lesz szlovákból...)
A hétvégén megfigyeltük, hogy parancsolgatok. Pedig nem akarom... Rögtön, miután kimondtam, hogy mit akarok, rájövök, hogy ez is egy újabb parancs volt és hogy nem így kellett volna mondanom. Nem kiabálok, vagy ilyesmi... csak pl.: Kapcsold le a villanyt, add ide a bögrét és ülj ide mellém! Hát ez most mi ez? Igazán elépakolhatnám, hogy légyszives! Vagggy! mondjuk megcsinálhatnám én magam is... ? Erre oda kell figyelnem... máshogy nem mehet, hiszen ha belegondolok nekem is tele lenne a tököm egy idő után egy ilyen parancsolgató picsával...

Szombaton ismételten feltört belőlem, hogy nem vagyok jó ember... de még csak szép sem :D (Ma már egyátalán nem éreztem így... :D) Hihetetlen, hogy mennyi butaságon vagyok képes kibukni. És nem viccelek teljesen szétcsúsztam. Úgy éreztem, hogy minden amit gondolok, amiben hiszek, amiért élek az nem is létezik, hogy amiről eddig azt hittem, hogy jó arról kiderül, hogy valójában rossz, hogy teljesen fölöslegesen hiszek vmi felsőbbrendű jóban, az eljövendő Békében... nincs, egyik sem létezik... csak a pusztulás van, a halál, a gonoszság, az önzőség... Aztán urammal közösen megállapítottuk, hogy ha nem tenném magammal szemben olyan magasra a mércét, akkor talán nem akadnék ki ilyen gyakran... Ember vagyok, és egy ember nem szerethet mindenkit (akármennyire is akarom), az emberek önzők. És ha mást is teszek mint amire először gondolok, akkor is bűntudatom van, hogy az a gondolat egyátalán felmerült bennem... 
Olyan mintha Teréz anya lenne a példaképem, vagy mi...

mostanság

Hűűű a mindenit!!! Az elmúlt hónapban eléggé elhanyagoltam a blogot. Hát akkor most gyorsan bepótolom a lemaradást....

Továbbra is érettségi előtt állok... a külömbség csak annyi, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, de ennek ellenére még mindig nem érzem úgy, hogy mostmár aztán nagyon le kéne ülni tanulni. Még mindig a gép előtt töltöm a napjaim nagy részét... olvasok. Igen Twilight-ot. Egészen pontosan a negyedik részt. És igen, még mindig szeretem Edwardot, DE! már nem utálom Jacobot.
Az osztályban létrehoztuk a Twilight fanklubbot... lehet, hogy ez már beteges?

Időközben elmentem egyet nyelvvizsgázni szlovákból is. Nem tudom mi lesz velem, de igazán felvehetnének a Pázmányra... nem normális, hogy miket meg nem teszek ezért a suliért... :D Na de az meg aztán igazán vicces lenne, ha a végén felvennének és nem tetszene... vagy mondjuk rájönnék, hogy ez a filozófusosdi nem is nekem való dolog... :S De nem baj, egyelőre még nagyon szeretném... most talán ezt szeretném a legjobban. Na meg azt is, hogy a szlovák osztályozó vizsgáim is sikerüljenek! Hétfőn már túl leszek az elsőn... :P
Hát igen... én vagyok a lány aki elment továbbtanulni a szomszéd országba csak azért, hogy soha többé ne kelljen szlovákul beszélnie és erre kitalálja, hogy a szlovák lesz az 5. érettségi tantárgya... :D Vicces lány...

Március 17-én az én Kékszeműmmel megünnepeltük a második évfordulónkat. (úgy igazándiból csak szombaton, hiszen a hét öt napját Komárom-szitiben tölti a drága) És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az én drágajó uram mostmár Amerikában is teljesen törvényesen fogyaszthat(na) alkoholt, hiszen pénteken lett 21 a szentem... Kapott is tortát, meg Andival és Csifivel az utolsó pillanatban felhajtott számos-gyertyát, abból a bizonyos nagyon elitül kinéző cukrászdából ami a mi drágajó Greenünkkel szemben van.... igen, a tortát természetesen G-ben fogyasztottuk el, az est hátralévő részét pedig a Dobai rezidencián töltöttük egy üveg Tatranský čaj társaságában. (hogy az milyen sz@r!!!!bleh... ezek meg itták mint a vizet... :D) Én természetesen maradtam minden más olyan italnál ami 0% alkoholt tartalmaz, én mán csak ilyen vagyok...

 ő itt Gréta... őt kaptam 2 évesre... :) (szeretem!!! mind2-t!)