orion

...nem szeretem, hogy pesten meg lehet számolni a csillagokat... mert ez azt jelenti, hogy keveset lát az ember és nem keveredik bele a számolásba... felnéz az ember lánya az égre és nem a végtelent látja, hanem a narancssárga fényködöt, amit ez a szennyes város beleköp a világba... ha ugyan eljut odáig és nem vakítja el félúton a teszkó rikító felirata...
viszont látni az oriont... ennek örülök... visszaemlékeztem a nagysétára Andrissal... meg a padonülős éjjelekre...

visszaolvasva

... ez a blog egy hatalmas nagy hangulatingadozás... különböző hangulatok mindent elsöprő óriási áradata... pont olyan mint én, egyszer fenn.... aztán meg még feljebb, hogy minél nagyobbat zuhanhassak a legaljára, ott előkapom az ásót és különböző módszerekkel még mélyebbre ások... aztán egyszer csak a másik oldalon találom magam és a vigyor a pofámon levakarhatatlanná válik... de ha ismersz a szememet nézed és nem a számat...

elmúlt

Végre vége! Vége a karácsonynak és a szilveszter is elmúlt. Hát újra jelentkezem, innen az angyalföldi Béke utca 20/A-ból, ahol az ezeréves kád ugyan már nem köpi vissza a mocskot a képünkbe, nem, azt már abbahagyta... újabban valamilyen oknál fogva víz csordogál a szekrény mögül amikor az ember lánya zuhanyzik. És újabban nem hajlandó felmelegíteni a lángocska a vizet forróra, csak amolyan langyosra.
Vizsgaidőszak van. Életem első vizsgaidőszaka. Nem kellemes. Nem tetszik... Az ember igaziból nem csinál semmit, csak ül és vár... várja, hogy végre vége legyen, mert ez az az időszak, amikor tanulni kéne... abból meg sosem voltam túl jó...
22-ig minden hétre van egy vizsgám. Na jó, erre a hétre történetesen kettő, de majd csak valahogy túlélem.

Több blogon is láttam, hogy egyesek amolyan összegzésfélét írtak az elmúlt évről. Nos, én ilyet nem tudok... Nem marad meg a fejemben, hogy mikor történtek a dolgok. Apám erre azt mondaná, hogy soha semmire sem figyelek oda... Pedig de! Odafigyelek, arra ami engem érdekel és amit fontosnak tartok megjegyezni. Anyám erre meg azt mondaná, hogy engem valójában semmi sem érdekel. Erre is azt kell mondanom, hogy de! Engem nagyon is sok dolog érdekel, lehet, hogy épp ezzel van a probléma... Túl sok olyan dolog van ami érdekel... Vagy legalábbis azt hiszem róla, hogy érdekel...

A karácsony is érdekelt amíg kicsi voltam. Akkor még lehetett színes fánk. Ma már inkább az a divat, hogy egy vagy két színű a karácsonyfa, ami persze nem baj, szép az is, csak valahogy nekem sokkal hangulatosabb volt az, amikor még a szaloncukrot a fáról ettük, titokban, amikor anyu vagy apu nem lát és miután elmajszoltuk az édességet, gondosan visszacsomagoltuk a mennyei mannát rejtő papírt, hogy még véletlenül se tűnjön fel senkinek, hogy a csillogó csomagolás valójában már jó ideje nem rejt semmit sem...
Egy valami azonban állandó maradt mialatt én felcseperedtem: a húszezeréves filmek a tévében. Akarva akaratlanul is el-elkap az ember egy-egy reklámot a mániákusan TV előtt ücsörgő családja mellett. Én szerettem a Reszkessetek betörőket, de lehet, hogy ennek ellenére mégsem nézném meg tizedszer is. Meg ott van az a Télapu vagy mi a frász... az meg azért jó, mert a végére mégsem tudják a felnőttek becsapni a gyerekeket, hogy a télapó nem létezik. Hiszen létezik, ezt mind tudjuk.

A szilveszter meg jó buli, mert ugye mégiscsak a barátaival van az ember és jól szórakozik miközben várja azt a bűvös pillanatot amikor megszólal magyar vagy a szlovák himnusz (kinek mi) és végre elrepülhet az a fránya dugó abból a buborékkal agyonzsúfolt üvegből, hogy aztán mindneki ihasson egy kortyot az ilyenkor kötelezőnek számító pezsgőből. A dugónak meg azért jó, mert végre nem feszeng és nincs korlátok közé szorítva. Szabadságát mindaddig élvezheti, amíg valami enyhén ittas állapotban lévő ifjú karmai közé nem kerül... mert ha ez bekövetkezik, jaj annak a dugónak, mert rögvest megtanul osztódással szaporodni... Van ilyen. Aztán a rendesebb, háziasabb leányok meg morogva feltakarítják... és hopp! már vége is a dugó örömének, apró darabokban fogják és kidobják őt a kukába, mehet a többi "nem kell" cucc közé a szeméttelepre...
Na de egy kicsit mintha elkalandoztam volna...
Szóval a szilveszter is egy érdekes dolog. Olyankor van tüzijáték, szendvics aminek a tetején reszelt sajt van meg pirosarany, alkohol meg konfetti. Párkányban idén áramkimaradás is volt. Háromszor! És miközben az emberek ujjonganak és tátott szájjal csodálják a különböző színű és formájú tüzijátékot, észre sem veszik, hogy a szomszéd kutyája meg szenved. Majd szétkaparja a vaskaput, vonyít, morog, nem tudja, hogy mi történik. Fájdalmában és kétségbeesésében a betont kaparja a szerencsétlen mert olyan ez neki, mint nekünk a világvége. Égszakadás, földindulás... sírás és fogcsikorgatás.